102176. lajstromszámú szabadalom • Sugárzó hővel fűtött gőztúlhevítő gőzerőtelepekhez

— 300 — zatában dolgozik tovább. Feltettük, hogy a kazán terhelése a telep terhelésének és ezzel a turbina terhelésének ielel meg. A kazán terhelésének a szokásos határokon 5 belül való növekedésekor, mint látható, a magas nyomású turbina fáradt gőzének hőfok változási görbéje csak lassan emelkedik. Ha ezt a gőzt tisztán hősugárzással dolgozó túlhevítőben, azaz olyan túlhevítő tőben, melynél az egész melegfelvétel csak sugárzással és nem egy részében a füstgázokkal való érintkezéssel történik, újból felhevítenők, akkor a hősugárzással működő túlhevítőben elérhető, túlhevítő hő-15 fok kb. a második, az ábrán pontozottan rajzolt görbe szerint baladna. A hősugárzással működő túlhevítőben tehát a hőfok emelkedése és az eredményezett végső hőfok görbéje is, a terhelés növekedésével, 20 csökkenne. A 4. ábrán látható legfelső görbe már most ama végső hőfokok menetét adja meg, melyeket a találmánnyal érhetünk el. Ez a görbe, mint látható, megközelítőleg párhuzamosan halad az abs-25 cisszatengellvel. A görbe tehát a kívánt állapotot tünteti fel, nevezetesen, hogy, növekedő terhelésnél is, a végső hőfok, mellyel a fáradt gőz, újból való felhevítése után bír, lényegileg állandó marad. 30 Az 1. ábra szerint az (1) kazánburkolat olyan kazánt zár körül, mely két, (2) és (3) felső és egy (4) alsó dobból áll, utóbbi a felső dobokkal a meredek csövű, (5, 6) és (7) csőnyalábok útján van összekötve. A 35 két (2) és (3) felső dob, a kazán gőzterében, (8) csövek, annak vízterében pedig (ö) csövek útján van egymással összekötve. Az (5) csőnyaláb csövei közt (10) gőztúlbevítő van elrendezve, melyhez, a 4() (3) felső dobból telített gőzt vezetünk a (11) csövön keresztül és melyből a (13) cső a túlhevített gőzt a (12) magasnyomású turbinához vezeti. A kazán (14) tüzelőterének oldalfalain (15) hűtőcsövek vannak 45 elrendezve. A (14) tüzelőtér fűtése (16) olajlángzók segélyével történik, melyek, mint alább részletesen ki van fejtve, a találmány értelmében, különleges módon vannak berendezve. A tűzhelynek az ezen 50 (16) lángzókkal szemközt fekvő, hátsó falán sugárzó hővel fűtött (17) gőztúl hevítő van elrendezve, mely, a szokásos módon, a (18) felső gyűjtőtartályból, a (19) alsó gyüjtőtartályból és az ezen két 55 gyüjtőtartályt egymással összekötő (20) csövekből áll. A (12) magasnyomású turbina fáradt gőzét, a (21) vezetéken át, a (18) felső gytijtőtartályba vezetjük és a (17) gőztúlhevítőben iijból felmelegített gőz a (19) alsó gyüjtőtartályból, a (22) ve- 60 zetéken át, a (23) alacsony nyomású turbinához áramlik, melynek fáradt gőzoldalával, a (25) vezeték útján, a (24) kondenzátor van összekötve. Ha a (17) túlhevítő, valamennyi kazán- 65 terhelésnél, csak sugárzó hőt kapna, érintkezési hőt azonban nem venne fel, akkor a túlhevített gőz hőfokváltozásának menete, a (22) csőben, olyan lenne, aminőt a 4. ábra középső görbéje tüntet elő. Hogy a 70 változó, hevítő hőmennyiségeket hozzá adjuk, melyek ahoz szükségesek, hogy a végleges túlhevítő hőfokváltozást a 4. ábrán feltüntetett felső, lapos görbének megfelelő menetűre hozzuk, a következő 75 berendezésről gondoskodtunk: A tűztér méretei és főleg a (16) lángzónak a, vele szemközt fekvő (17) túlhevítőtől való távolsága úgy vannak megválasztva, hogy a tűzhely alacsony terhelé- 80 sekor, a (16) lángzók lángja ne nyúljék lényegesen túl a tüzelőtér függélyes középsíkján, de semmiesetre se jöjjön érintkezésbe a túlhevítő (20) csöveivel. A lángnak ezen feltételek közt kiadódó alakja az 85 1. ábrán rövid, szakgatott vonalakkal van feltüntetve. Ha ellenben a kazánt erősen megterheljük és a tüzelést erőltetjük, akkor a láng alakja úgy változik meg, hogy a láng egészen a (20) túlhevítő csö- 90 vekig ér, amint ez az 1. ábrán a hosszú, szakgatott vonalakkal van feltüntetve. Ebből következik, hogy, a tűzhely alacsony terhelésekor, a (17) túlhevítő csak sugárzó hőt vesz fel, míg ellenben, a tűz- 95 hely növekedő terhelésekor, mindinkább növekedő érintkezési hőmennyiség is vezettetik a tiilhevítőhöz. Ezen fokozódó érintkezési hőmennyiségnek a túlhevítőhöz való hozzávezetése a végső hőfokot 100 olyan magasra emeli, hogy a gőz, gyakorlati értelemben valamennyi terhelésnél, ugyanazon végső hőfokkal hagyja el a túlhevítőt, úgy hogy tehát a végső hőfokok olyan görbén fekiisznek, mely lé- 105 nyegileg párhuzamosan halad az absciszszatengellyel. A fenti magyarázatból a találmány lényégé tisztán megérthető. Egyéb eszközök is nyerhetnek alkalmazást arra, hogy el- 110 érjük, hogy, növekedő terhelésnél, a túlhevítőhöz fokozott érintkezési hőmennyiséget is vezethessünk. Az alábbiakban még egy eszközt ismertetünk erre a célra, mely célszerűen, a fentiekben megadott 115 eszközzel együttesen nyerhet alkalmazást. E célra a lángzók lengetlietően vannak elrendezve, úgy hogy a láng meg-