102174. lajstromszámú szabadalom • Csavaranya biztosító

— 291 — (2) gyűrűnek pedig a külső palástját érinti. A (2) gyűrűt rugalmassá tevő említett (5) hasíték a (3) pálya közelében foglal helyet. 5 Aszerint, amint a (2) gyűrűt az (1) anyának a 2. ábrán (6) nyíllal jelzett meghúzási irányában (5) hasítékával a (3) pálya elé vagy mögé illesztjük az (1) test öblébe, használható a csavaranya vagy 10 biztonsági anya, vagy pedig oldhatatlan anyaként. A 2. ábrán feltüntetett első esetben a (2) gyűrű — a (6) nyíllal jelölt megliúzási irányt tekintve — (5) hasítékával a (3) 15 csúszópálya elé van illesztve. Amint a (2) gyűrűnek felfekvő felülete érinti a rögzítendő felfekvő felületet, az (1) test tovább fordul a (6) nyíl értelmében, amennyiben a (4) kapcsoló csap a (3) pálya mentén 20 addig csúszik, amíg a (2) gyűrű végét közvetlenül az (5) hasíték előtt el nem éri. A (4) csap által a gyűrűvégre gyakorolt nyomás egyrészt ezt a gyűrűvéget a csavarorsó meneteire szorítja, másrészt a gyűrűt 25 az (1) anyarészhez nyomja. A csavaranya így hát ráékelődött a csavarorsóra, amelytől képtelen eloldódni. A (2) gyűrű emellett rugalmas alátéthez hasonlóan szerepel, azzal a különbséggel, hogy itt a nyo-80 más oldalt fejtődik ki, a fent említett oldalnyomás tehát teljes mértékben fellép és a csavaranyának teljesen oldhatatlan rögzítését hozza létre. Az (1) anyának csavarkulcs segítségével 85 a (6) nyíllal ellentétes értelemben való lecsavarolásánál az (i) anya a (4) gyűrű körül forog, a (4) csap pedig a (3) pályán eredeti állásába tér vissza. Ha azután a lecsavarást tovább folytatjuk, akkor a (4) 40 csap magával viszi a (2) gyűrűt és oldja az anyát. Ha viszont az anyát oldhatatlan anyaként akarjuk használni, akkor a (2) gyűrűnek helyzetét az (1) test kivágásában egy-45 szerűen megfordítjuk, vagyis más szavakkal: a (2) gyűrűt úgy fektetjük az (1) anyába, hogy a (3) pálya az (5) hasíték elé kerül [ha az anyát most is a 2. ábra (6) nyíl irányában tekintjük]. A (2) gyűrű 50 könnyen kivehető, ha a csavarorsót csupán egyetlen menetnyire csavaroljuk be és aztán gyengén megütögetjük. Meghúzásnál a (2) gyűrű a fent említett módon menesztődik úgy, hogy a (4) csap a 55 (2) gyűrűt egyrészt a csavarorsó meneteihez, másrészt meg az (1) anyára feszíti. Az így szorosra csavarolt anya többé nem oldható a menetek elroncsolása nélkül. Kulccsal való lecsavarolásnál ugyanis a 3. ábra (6') nyilának értelmében az (1) rész 60 ugyanabban az irányban fog forogni, mi-' mellett a (4) csap a (3) pályán szintén a nyíl értelmében csúszik. A (3) pálya végén a (4) csap megfeszíti a (2) gyűrű végét és annál erősebben szorítja az orsó mene- 65 teire, minél hosszabb ideig gyakorolunk a kulccsal nyomást az (1) anyára. Az anyának leesavarolása így hát lehetetlen s az anya csakis erőszakkal — a menetek elroncsolása árán — távolítható el. 70 A feszítés jobb biztosítására a (3) pálya végén, a (2) gyűrű (5) hasitéka mellett (3') nyugvó is képezhető ki, amel5r

a (4) csapot az anya meghúzott állapotában megtartja. 75 A pálya egy vagy tötbb (3') nyugvóval is ellátható, hogy az anya és orsó menetei közötti kisebb játék esetén, amikor a (4) csap nem húzható az utolsó nyugvóig, valamelyik közbenső nyugvóban nyerhes- 80 sen rögzítést és gátolja meg a kicsavarodást. Az anyának és a gyűrűnek megoldását — az orsó meneteinek megsértése nélkül — mégis lehetővé teendő, a gyűrűt és csa- 85 vartestet (anyát) összekötő szerkezet alkalmazható, hogy ez a két rész együtt és egyszerre legyen lecsavarolható. Ennek a szerkezetnek első kiviteli alakját a 3. és 4. ábra mutatja. 90 A középponttól a (4) csappal egyező távolságban és vele koaxiálisai!, pl. 120—180° szög alatt (7, 8) lyukat fúrunk az (1) testbe és (2) gyűrűbe, amely a gyűrűn az anya kivágásába, illesztett kezdeti állásában ke- 95 resztülhatol. A 4. ábra eredmény vonallal jelzi az anya meghúzott állását. Ebben a helyzetben nem egyezik az (1) test (7) lyuka a (2) gyűrű (8) lyukával. Ha azután az (1) test 10C valamely oknál fogva — rázkódástól vagy lecsavarolásnál — megoldódik, akkor a (9) nyíl irányában forog el. A (4) csap elcsúszik a (3) pályán és mindszorosabban feszíti a (2) gyűrű végét az orsó meneteihez, ioe Ennek a folyamatnak közbenső helyzete teljes vonallal kihúzva, a 4. ábrán látható. Ha most már oldani kívánjuk az anyát, akkor az összekötő szerkezetet alkalmazzuk, amennyiben először az (1) anyatestet ik szorosan meghúzott (eredményvonallal rajzolt) kezdő állásába visszük vissza, amikor az (1) testnek (7) lyuka a. (2) gyűrű (8) lyuka fölé kerül. A 3. ábrán bemutatott ebben az állás- nj ban (10) pecket tolunk a (7—8) furatba, amivel az (1) és (2) testeket egymáshoz kötjük. Most azután már csak csavar-