102143. lajstromszámú szabadalom • Kontrafékes szabadon futó fékagy

Megjelent 1931. évi március hó 16-án. MAGTAR KIRiLTI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103143. SZÁM. — XX/c. OSZTÁLY. Kontrafékes szabadonfutó fékagy. Fránkel Ignác mechanikus Baja. A bejelentés napja 1930. évi február hó 14-ike. Az eddig használatban levő, orsós, valamint kúprendszerű fékagyaknak az volt a hátrányuk, hogy működésük, rövid idei használat után, megbízhatatlanná 5 vált. Az orsós rendszerű fékagynál t. i. az orsók mélyedést vájtak az agy falába, úgy hogy nem szorultak az agyhoz, hanem az általuk vájt mélyedésben forogtak, amellett pedig könnyen deformálód-10 tak, vagy összetörtek. A kúpos rendszernél az egymásba kapcsolódó részek gyorsan elkoptak, ami által a kerék forgása megszűnt. Mindkét rendszernél igen sok alkatrész van alkalmazva, amelyeket ko-15 pás folytán folyton cserélgetni kell, miáltal az üzembentartás drágul, az üzembiztonság pedig csökken. Mind e hátrány kiküszöbölődik a találmány szerinti fékagy alkalmazásánál, 20 minthogy ennél a kerék forgatása az agy furataiba illeszkedő csapokkal történik, melyek kopásnak, vagy törésnek nincsenek kitéve, az eddig használt fékező alkatrészek pedig mind elmaradnak. 25 A találmány tárgya a csatolt rajzon példaképpen felvett kiviteli alakjában van feltüntetve és pedig az 1. ábra a fékagyat alkotó hüvely fékhengerének oldalnézete, a 80 2. ábra az agy és a benne levő fékhenger hosszmetszete, a 3. ábra a fékhenger homloklapja, a 4. ábra a fékhenger hosszmetszete, az 5. ábra pedig a fékpofa elölnézete. 85 A kerékagyat alkotó (a) hüvely egyik végében, a befeléálló (b) perem fut körül, melynek belső oldala csapfuratokkal van ellátva. Az (a) agyhüvely belsejében a (c) henger helyezkedik el, melynek egyik végéből a (b) perem csapfurataiba illeszkedő 40 (d) csapok állanak ki. A (c) henger másik vége két diametrális helyzetű (f) nyúlvánnyal van ellátva, a két nyúlvány közé pedig, kétoldalról, egy-egy körívalakú, egymást az (f) nyúlványokkal együtt teljes 45 körré kiegészítő (g) fékpofa van iktatva, melyeket a (h) horonyba helyezett (i) rugó tart össze. A (g) fékpofák belső oldala kúposra van kiképezve, a (c) henger belseje pedig (j) csavarmenetekkel van el- 50 látva. Ezekbe a csavarmenetekbe be van csavarva a (k) lánckeréknek ugyancsak csavarmenetes (1) agya. A lánckerék az (m) tengelyen ül lazán és ugyanezen tengelyre fel van ékelve az (o) fékkúp, mely 55 a kúpos (g) fékpofákban helyezkedik el. Az (o) fékkúp és a (c) hengernek fékpofákban folytatodó vége között, az (m) tengely köré csavart (n) rugó van kitámasztva. 60 Az (a) agyra erősített kerék forgatása a (k) lánckerékről történik. A lánckeréknek (1) agya t. i. magával forgatja a rácsavart (c) hengert, melynek (d) csapjai az (a) agy (b) peremének csapfurataiban 65 ülnek, úgy hogy az (a) kerékagy együttforog a (c) hengerrel. Ha a (k) lánckereket megállítjuk, vagy egy kissé visszaforgatjuk, a (c) henger a lánckerék (1) agyához képest, az (o) fékkúp felé kissé 70 eltolódik, annyira, hogy (d) csapjai kilépnek az (a) kerékagy csap furataiból. Ez az eltolódás azáltal jön létre, hogy a (k) lánckerék megállításakor az (a) agy, eleven erejénél fogva továbbforog és így a helyt- 75 álló, vagy esetleg kissé visszafelé forgatott (1) lánckerékagyról az előre forgó (c) henger kissé lecsavarodik. Ebben a helyzet-