102137. lajstromszámú szabadalom • Készülék légabroncsok önműködő felfúvatására

Megjelent 1931. évi március lió 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103137. SZÁM. — XX/c. OSZTÁLY. Készülék légabroncsok önműködő felfúvatására. Vágó László géplakatos Budapest. A. bejelentés napja 1929. évi október hó 31-ike. A találmány járművek, különösen gépkocsik légabroncsainak felfúvatására való készülékre vonatkozik, mely menetközben önműködően végzi a légabroncsnak a 5 megengedett belső nyomás határáig való felfúvását és biztosítja annak állandóan feszes állapotban való tartását. A gépkocsik légabroncsai tudvalevőleg akkor is, ha azokat semmi defektus nem éri, a leve-10 gőnek bár lassú, de elkerülhetetlen kiszivárgása következtében időnként utánfúvásra szorulnak, mely munkát kézi szivattyúval, rendszerint a gépkocsivezető szokta elvégezni. A találmány e külön 15 munka megtakarítását teszi lehetővé s ezzel egyszersmind függetlenít bennünket a gépkocsivezető esetleges mulasztásaitól, azonkívül pedig a légabroncsok állandóan feszes állapotban való tartásával kiküszö-20 böli a légabroncs ráncfalszerű mozgását és ezzel az oldalrepedések lehetőségét. Ily módon a légabroncs kimélését és így élettartamának megnövelését érjük el. A találmány szerinti készülék lényegé-25 ben véve a jármű valamely forgó alkatrészével hajtási kapcsolatban és a légabronccsal közlekedésben álló légszivatytyúból, továbbá ennek hajtási kapcsolatát ki- és beiktató, üzemközben oldható 30 tengelykapcsolóból és ezzel összekötött, a légabroncs előre meghatározott nyomásától eltérő nyomásra reagáló, a tengelykapcsolót működtető alkatrészből áll. A találmány egyik megoldási alakja szerint 35 minden egyes légabroncs számára, még pedig magára a hozzátartozó járműkerékre egy-egy külön légszivattyút szerelünk fel. Itt természetesen, magára a járműre, továbbá a szivattyúval kapcsola-40 tos egyéb alkatrészekre és a járműkerék korlátolt méreteire való tekintettel, lehetőleg kisméretű készülékre fogunk törekedni. A kisméretű szivattyú a rövid löketnél fogva természetesen csak csekély szivattyúmunkát végez, mindazonáltal a 45 légabroncs teljes felfúvatása, tekintettel a keréknek meglehetős nagy fordulatszámára, aránylag rövid időn belül következik be, elannyira, hogy a felfúvatás elérésének pillanatától kezdve a készüléknek a 50 túlnyomás elkerüléséről kell gondoskodnia. Ezt a már röviden jelzett, légnyomásra reagáló alkatrésszel érjük el, mely a tengelykapcsolót akként működteti, hogy a kerékre szerelt szivattyú a kerék tenge- 55 lye körül kering ugyan, de a maga hajtószervével hajtási kapcsolaton kívül áll. Ugyanis a találmány egyik célszerű megoldási alakja szerint a szivattyú hajtószerve a járműkerék tengelye körül lazán 60 forgatható oly szerkezetből áll, mely a hajtás kiiktatott helyzetében a kerék testével összeköttetésbe jut és így a kerékkel, illetve a légszivattyúval együtt forgó egészet alkot, amikor is tehát a szivattyú és 65 hajtószerve között relatív elmozgás nem lévén, a szivattyú hatástalanul kering, míg a tengelykapcsolónak a hajtást beiktató helyzetében a hajtószerv, pl. excenter, a jármű valamely helytálló részével, pl. 70 helytálló tengelycsonkon ágyazott kormányozható járműkerék esetén e tengelycsonkkal jut rögzített kapcsolatba, úgy hogy a szivattyú most helytálló excenter körül kering és az excentricitás hatása 75 alatt munkalöketeit végzi. A találmány e megoldási alakja, melynél mindegyik légabroncsnak külön légszivattyúja van, többek között azzal az előnnyel jár, hogy valamelyik légabroncs 80