102117. lajstromszámú szabadalom • Jelzőkészülék géperejű járművekhez

Megjelent 19i5J. évi március hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI jREpft SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102117. SZÁM. — XXa/2. OSZTÁLY. Jelzőkészülék géperejű járművekhez. Szántó Zsigmond szőlőbirtokos Gyöngyös. A bejelentés napja 1930. évi február hó 14-ike. A találmány jelzőkészülék géperejű járművekhez, melynek segélyével a járművezető helyéről az összes előírásos jelzések (irányváltozás, megállás stb.), lead-5 hatók olymódon, hogy a jelzéseket a jármű homlokoldala felől és hátulról is bárki jól láthatja és minden szakértelem nélkül könnyen, gyorsan megértheti. A jelzés mostanáig olymódon történt, 10 hogy a járművezető a balkezét oldalirányban kinyújtotta, — zárt előrészes járműveknél a nyitvahagyott ablakon keresztüldugta és az előírt mozdulatokat végezte. A jelzésnek ez a módja több okból 15 hátrányos. Egyrészt a jelzés ideje alatt a járművezető csak egy kézzel tartja a kormánykereket, tehát a vezetés biztonsága szenved, másrészt a kanyarulat megkezdésekor a járművezető a jelzést kénytelen 20 abbahagyni, mivel mindkét kezével a kormánykereket kell fognia. Kanyarulatok kezdetén tehát a járművön semmi külső jel nem látható, amelyből a többi járművek vezetői vagy a gyalogosok a végre-25 hajtásra kerülő mozdulatokra következtethetnének. További hátránya a kézzel való jelzésnek, hogy a kinyújtott kéz nem eléggé jól látható és jobbrakanyarodás esetén a jármű mögött jobboldalt eső 30 helyről a jelzés egyáltalában nem vehető észre. A hideg és esős évszakokban emellett a kar gyakori kinyújtása és a nyitott ablak mellett való hajtás a járművezető egészségét veszélyeztetik. 85 Megkísérelték ezen hátrányoknak olymódon való kiküszöbölését, hogy a járművezető helyéről vezérelhető, a jármű homlokoldalán elrendezett, lengő vagy forgó és az esti órákban világító nyilakkal, tárcsákkal, rudakkal ós egyidejűleg a jármű ío végére szerelt felvillanó, különböző színű lámpákkal és megvilágítható szövegekkel adták le az előírásos jelzéseket. Ezen megoldások közös hátránya, hogy nem adnak eléggé feltűnő jelzéseket, azok 45 gyors felismerése, megértése szakértelmet igényel, holott ez a szakértelem a gyalogjáró közönség túlnyomó részénél és különösen az országutakon közlekedőknél hiányzik. Emellett a nyíl, tárcsa vagy 50 rúd mozgása a jelzés alatt nem jellegzetes, nagyobb távolságból vagy ráeső fénynél nem is látható jól és a nyíl, tárcsa vagy rúd bizonytalan ide-oda lengése csak idegesíti a szemlélőt, a bizonytalan- 55 ságát növeli, anélkül, hogy egyértelműen tartósan jelezné, hogy mi a járművezető szándéka. A hátsó jelzőlámpákat, melyek a talaj fölött kis magasságban vannak szerelve, a felszálló por eltakarja ós nap- 60 pali órákban a fényjelzések egyébként is rosszul láthatók, mimellett a szövegek nemzetközi viszonylatban nem alkalmasak a jelzésre. Mindezen hátrányokhoz járulnak az említett jelzőberendezések 65 magas beszerzési költsége, bonyolult szerkezete, viszonylag nagy áramfogyasztása és csekély üzembiztonsága, úgy hogy gyakran észlelhetjük azt, hogy a jelzőberendezésekkel felszerelt géperejű jármű- 70 vek vezetői komoly helyzetekben karral jeleznek és folytonosan tülkölnek, mivel a saját jelzőberendezéseikben nem bíznak. A találmány szerinti jelzőkészülék mindezen hátrányokat teljesen kiküszö- 75 böli, félre nem érthető világossággal adja a jelzéseket, melyek a jármű homlokoldala felől, két oldalról és hátulról egy-