102090. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés acélingotok öntésére

Megjelent 1931. évi március hó 2-án. HAGYÁS KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁÖ SZABADALMI LEÍRÁS 102090, SZÁM. — Xll d. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés acélingotok öntésére. Kaliezky János főművezető Csepel. A bejelentés napja 1930. évi májas hó 24-ike. A találmány acélingotok öntésére vonatkozó eljárás és berendezés, melynek segélyével egyenletes, sima, zárványoktól és repedésektől mentes felületű ingótokat 5 állíthatunk elő, mi különösen csőgyártás céljaira való ingótoknál rendkívül fontos. Ismeretes, hogy sima felületű a-célingotok előállítása öntés útján igen nehéz. Ha ugyanis alacsonyabb hőmérsékleten, las-10 san öntenek, akkor az ingót felülete rendesen zárványos, chamottos ésaJuminiumoxidos felületű, mert ilyen öntésnél az acél gáztalanítására használt fémaluminiumbpl képződő alumíniumoxid főleg itt 15 válik ki. Ha pedig magasabb hőmérsékleteii és gyorsan öntenek, akkor kis átmérőjű ingótoknál az ingót igen gyakran odaforr az öntőformához, s így azt tönkreteszi, nagy átmérőjűeknél pedig legtöbb 20 nyire megrepedezik. Repedt ingotok csőgyártásra, (hacsak a repedéseket ki nem vésik, mi igen költséges művelet s mély repedések esetén nem is lehetséges) teljesen alkalmatlanok. A zárványos és szeny-25 nyezett felületű ingótokból pedig szintén csak hibás csöveket lehet gyártani. Az ú. n. Mannesmann-csövek gyártásánál pl. az ilyen ingotból készült cső egyenetlen felületű, pikkelyes lesz, mely pikkelyeket 80 mechanikai megmunkálással kell eltávolítani, ami igen költséges. Sok esetben azonban a pikkelyek vastagsága megközelíti vagy eléri a csőfal vastagságát s akkor az ilyen csöveket, mint hibásakait 85 teljesen ki kell selejtezni. Mindezen okoknál fogva a csőgyártáshoz való körkeresztmetszetű ingotok öntése mindeddig sok bajt okozott s az ingotok nagy részét utókezelésnek kellett alávetni, mely vagy mechanikai megmunkálásból, vagy hőke- 40 zelésből állt. Az előbbinél az ingót felületét leesztergálták, vagy belőle a repedéseket vagy zárványokat kivésték. Ez a megmunkálás igen időtrabló, költséges és sok hulladékot eredményez. A zárványos és 45 szennyezett felületű ingót utólagos hőkezelése abban áll, hogy azt magas hőmérsékletre hevítik, mikor is felületén az anyag megolvad és lefolyik s így a hibás részek eltűnnek. Ez az eljárás is költséges, 50 de ezenfelül az anyagra nézve veszélyes is, mert az ez esetben igen könnyen elég, azaz minőségileg megromlik. A találmány szeriqti öntési eljárással és berendezéssel mindeme hátrányos je- 55 lenségeket kiküszöbölhetjük s egyszerű öntéssel, minden utókezelés nélkül, olyan acélingotokot állíthatunk elő, melyek repedésmentesek és sima, egyenletes felületűek és így csőgyártásra teljes mértékben 60 alkalmasak. Az eljárás abban áll, hogy az öntőminta tetejét jól záró fedővel, melynek közepe célszerűen homorú s egy vagy több nyílással van ellátva, letakarjuk s ezen elő- 65 nyösen jó hővezető anyagból, pl. vaslemezből készült fedőre oly anyagot helyezünk az ingót méreteihez viszonyított mennyiségben, mely alacsony hőmérsékleten megömlik, magasabb hőmérsékleten 70 elgőzölög s előnyösen éghető gőzöket fejleszt. Az öntést a szokásos módon, alulról való beömléssel (ú. n. dagadó öntés) végezve, a fedőre helyezett anyag, mihelyst a folyékony, forró acél a formába ér, 75 megömlik s a fedő nyílásán vagy nyílásain át lecsepeg a forró acélra, ott elgőzölög s éghető gázokat fejlesztő anyag, pl.