102086. lajstromszámú szabadalom • Egykamrás nyomólégfék két vezérlőszeleppel

Megjelent 1931. évi március hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI IURÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102086. SZÁM. — V/l). OSZTÁLY. Egykamrás nyomólégfék két vezérlőszeleppel. Dr. Hildebrand Wilhelm mérnök Berlin-Lichterfelde. A bejelentés napja 1930. évi március hó 29-ike. Németországi elsőbbsége 1929. április hó 26-ika. A találmány oly egykamrás nyomólégfékekre vonatkozik, melyeknek kért vezérlőszelepe, még pedig egy, csupán vezeték-és segédtartálynyomás révén vezérelt sze-5 lepe és egy vezérlőkamra nyomása, valamint a fékhenger nyomása és a segédtartály- vagy fővezetéknyomás révén vezérelt szelepe, továbbá a vezérlést nem befolyásoló féklevegő-tartáiya van. 10 Az ily fékeknél a segédlevegő- vagy vezérlőtartály megtöltése a primer vezérlőszelep ismeretes töltőhornya vagy „érzékenységi" hornya útján, a nagyobb féklevegő-tartály megtöltése pedig visszalő csapószelepen át, a fővezetékből történik. Nehogy az ily fékeknél, különösen hoszszú vonatok (tehervonatok) végén túlhosszú fékoldó időközök adódjanak, arról kell gondoskodni, hogy a (kisebb) segéd-20 levegő- vagy vezérlőtartály megtöltése gyorsabban menjen végbe, mint a féklevegő-tartályé; ezt azzal érik el, hogy az utóbbi tartály töltési útjába fojtást iktatnak. Ez esetben a fék akkor van teljesen 25 oldott, vagyis újabb fékhatásra kész állapotban, ha a (kisebb) segédlevegő- vagy vezérlőtartály meg van töltve; ekkor a nagyobb féklevegő-tartálynak még nem kell teljesen megtölve lennie. E körül-50 mény hátrányos lehet, mert ha a mozdonyvezető szelepét a fékoldás megtörténtével a menetállásba helyezzük vissza, úgy a csak lassan megtöltődő féklevegőtártályok még mindig „nyelnek" levegőt Í5 a fővezetékből. Ez maga után vonhatja azt, hogy a fővezeték © nyomás csökkenésének megfelelően a vezérlődugattyúk a fékoldási nyomásra feltöltött segédlégtartály tartalmának hatása alatt az oldó 10 helyzetből kimozognak és így az érzékenységi vagy töltőhornyon túlcsúsznak. Már most a nagy segédtartály-nyomás könnyen képes a vezérlő szelepeket még tovább eltolni, elannyira, hogy ezek a fékező helyzetbe térnek vissza, minek foly- 45-tán a hosszú vonat végén újból, szándékolatlan fékezés következik be. Ennek elkerülését célozza a találmány, melynek lényege mindenekelőtt abban van, hogy a íéklevegő-tartály utántáplálása a csupán 50 vezeték- és segédtartály nyomással vezérelt vezérlőszelepnek csak oldó helyzetében történik. A csatolt rajz a találmány szerinti féknek két példák ép peni megoldási alakját 55. vázlatosan tünteti fel. Az említett célból az i(R) féklevegő-tartály a primer (Stl) vezérlőszelep vezérlőtolattyújának szekrényével a féklevegőtartály felé nyíló visszacsapószelep útján 60 közlekedik, mely mögött a töltést késleltető fojtási hely van. Ennek következtében az (R) tartály többé nem kaphat utántáplálást akkor, midőn a vezérlődugattyú a fékoldó helyzetből, a vezetékoldal felé 65 kimozgott. A (B)-vei "jelölt segódlégtartály gyorsabb megtöltését az említett körülmény biztosítja, hogy az (R) féklevegőtartályhoz vezető vezetékbe fojtás van iktatva. 70. A találmány másik megoldási példáját a rajzon szakadozott vonalakkal jeleztük. Az ismeretes (n) érzékenységi hornyon kívül a vezérlodugattyú-kamra és a (B) segédlégtartállyal összekötött vezérlő- 75. tolaittyú-kamra '(u) töltőnyílás van. Már meglévő vezérlőszelepeknél a töltőnyílást sok esetben a vezérlődugattyú hátoldalán lévő kúpalakú toldatban kimunkált horonyból alkotják, mely toldat a fékoldó 80