102053. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyadékok sterilizálására fémsók segélyével

időfaktort is tekintetbe kell venni, vagyis a sterilizálási folyamat idejét annál hoszszabbra kell venni, mennél kisebb az alkalmazott sótöménység. Ezt á szükség-5 szerűséget következő elméleti elgondolással magyarázhatjuk meg: egy fémsónak még igen híg (pl. 10 y ezüst literenként, melyben y a ;milligram ezredrészét jelenti) „oligodinamikus" oldataiban is még 10 mindig annyi sok fémion van. jelen, hogy még ha a víz köbcentiméterenként több 100.000 baktériumot is tartalmazna, minden egyes baktériumra több millió féniio.i jutna; az abszolút viszonyokat tekintve 15 tehát még ilyenkor is a sterilizáló hatású anyag hatalmas fölöslegben van jelen. Töményebb fémsóoldatban természetesen azonban nagyobb a valószínűség, hogy adott időtartamon belül mindegyik bakté•20 ri niri annyi fémionnal ütközik össze, amennyi baktérium megölésére elégséges. Mennél hígabb a íémsóoldat, annál csekélyebb a valószínűség, hogy adott időtartamon belül ezen összeütközések végbe-25 mennek; ennek folytán mennél kisebb töménységet alkalmazunk, annál nagyobb időtartamokat kell használni ugyanazon biztonsági fok elérésére. A feltaláló megállapította, hogy a fémsótöménység és a sterilizálás tartama nem áll egyszerű fordított viszonyban. Ha pl. egy bizonyos mennyiségű koli-baktériumnak literenként 10 mg ezüstoldattal való megölésére 10 perc szükséges, akkor ezerszer hígabb 35 oldat (tehát literenként 10 y ezüst) nem igényel ezerszeres időtartamot (tehát kb. 370 órát), hanem csak húszszorosát (kb. 3 órát). A találmány lényege tehát abban áll, 40 hogy folyadékok sterilizálására extrémen csekély, pl. oligodinamikus töménységekben alkalmazunk fémsókat s emellett a fémsó bekeverése után a folyadékot a fogyasztás előtt elégséges időtartamon át 45 hagyjuk állni ahhoz, hogy a sterilizálási folyamat biztosan befejeződjék. Ha a folyadék nyugvó, akkor elégséges a folyadékot megfelelő tartályokban a megszabott időtartamon át állni hagyni. Ha a folya-50 dék áramlik, akkor az előírt sterilizálási időtartam szükségessé teszi, hogy a vezetékbe akkora befogadóképességű sterilizálótereket iktassunk, melyek az óránként keresztüláramló folyadékmennyiséghez ké-55 pest kellő méretűek ahhoz, hogy minden folyadéki'észecskének legalább az előírt sterilizálási időtartamra van szüksége ahhoz, hogy e téren átvándorolhasson. Már említettük, hogy .a sterilizáló sók oldatai a kevésbbé nemes fémekkel szem- 60 ben érzékenyek. Sok esetben ajánlatos tehát, hogy mindazon tartály- és készülékrészek, melyekben a folyadék a sterilizálási folyamat közben tartózkodik vagy áramlik, ne tartalmazzanak olyan szabad 65 fémet, mely kevésbbé nemes, mint .a sterilizáló só féme, ajánlatos ez pl. akkor, ha a víz aránylag nagy készülékfelületekkel jut érintkezésbe. A berendezés megfelelő részei pl. üvegből, kőagyagból vagy más 70 •nem fémes anyagból, vagy magából a sterilizáló só féméből, vagy ennél még nemesebb fémből állhatnak. így pl. rézszulfáttal való sterilizálást rézből vagy ezüstből készült edényben foganatosíthatunk. Az 75 ilyen, már magukban is oligodinamikusan ható fémfelületek jelenléte még azzal az előnnyel is jár, hogy elősegítik a sterilizálást. A találmány keretén belül tehát .a sterilizálóteret oligodinamikus fémekből 80 vagy ilyen fémekkel bevont más anyagokból készült betétrészekkel feloszthatjuk úgy, hogy e fémfelületek hatása összegeződik az oldott fémsó hatásával. A találmány szerinti, sókkal végzett sterilizálást 85 egyáltalán tetszés szerinti módon kombinálhatjuk a szabad fémekkel végzett tulajdonképpeni „oligodinamikus" sterilizálással, ha betartjuk azt a szabályt, hogy a szabad fémnek nem szabad kevésbbé ne- 90 mesnek lennie, mint a sterilizáló só féme. A találmány egy lényeges részét képezi ez a szabály, mely szerint az egész sterilizálási időtartam alatt minden kevésbbé nemes fém kizárandó, mert ezen szabály 95 be nem tartása esetén az oldatban lévő rendkívül csekély fémmennyiségeket a kevésbbé nemes fém kiválasztaná, mielőtt még sterilizáló hatásukat kifejthették volna. io< Extrémen csekély fémsómennyiségek al kalmazása már egymagában bizonyos biztosítékot nyújt az iránt, hogy a sterilizált víz élvezetre ártalmatlan lesz s külseje és íze nem romlik. Az emberi íny azonban 10; ezüstnitráttal szemben igen érzékeny, úgy hogy literenként pl. 100 y ezüst ezüstnitrát alakjában már esetleg kellemetlenül észrevehető. Emellett gazdaságossági okokból kívánatos, hogy a sterilizálás befejeztével ll( a sterilizáló sók értékes féméit visszanyerjük. Erre való tekintettel a találmány értelmében a sterilizálótér mögött az értékes fémek visszatartására való, egyébként tetszés szerinti berendezést .alkalmazunk. Ili A fémek visszatartása nagyfelületű anyagokon való adszorbeió révén, vagy elek-