102021. lajstromszámú szabadalom • Jelző és mentőberendezés elsülyedt tengeralattjárókhoz

Megjelent 1931. évi március hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^

SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 102021. SZÁM. — XV/a. OSZTÁLY. Jelző- és mentőberendezés elsülyedt tengeralattjárókhoz. Bencsik János gumijavító munkás Budapest. A bejelentés napja 1929. évi augusztus hó 22-ike. A találmány aránylag egyszerű szerkezetű és gyors hatású jelző- és mentőberendezésre vonatkozik elsülyedt tengeralattjárókhoz. A találmány szerinti berende-5 zéssel mindenekelőtt az elsűlyedés helye jól észrevehetően jelezhető és e jelzőberendezéssel kapcsolatban az elsülyedt tengeralattjáró a találmány szerint a mentőhajón alkalmazott, lebocsátható szerkezet ré-10 vén biztosan felhúzható. A találmány szerinti jelzőberendezés lényegében véve egy vagy több, a tengeralattjárón kívül elhelyezett úszóból és ezekkel összekötött, a tengeralattjáró fa-15 Iának, célszerűen fedélzetszerű tetejének (tömített) furatán át a tengeralattjáró belsejébe vezető, ott feltkercselt vonóelemből. illetve elemekből áll, ahol is az úszó vagy a vonóelem a víznek az úszóra ható 20 felhajtó ereje ellenében oldhatóan van rögzítve. Veszély esetén a tengeralattjáró belsejében e rögzítést oldjuk, mire a víz felhajtó ereje az úszót felfelé hajtván, ez maga után húzza a vonóelemet és így a 25 víz felszínére került úszó a vonóelem révén a tengeralattjáróval összeköttetésben maradván, egészen a mentésig állandóan és pontosan jelzi az elsülyedt tengeralattjáró helyét. Az úszónak tetszőleges vilá-30 gító teste, pl. veszély esetén beiktatható, saját elektromos telepből táplált elektromos lámpája van és így az úszó éjjeli időre is pontosan jelzi az elsűlyedés helyét. 85 Az úszó, működésén kívüli helyzetében, a tengeralattjáró külső felületén, célszerűen fedélzetszerű tetején alkalmazott tartóra vagy ütközőre fokszik fel és az úszóval összekötött vonóelem e tartón vagy 40 ütközőn keresztül vezet a tengeralattjáró belsejébe. Ha e vonóelemet, illetve az úszót veszély esetén felszabadítjuk, az úszó az említett tartón vagy ütközőn keresztül maga után húzza a vonóelemet, mely, mint röviden jeleztük, a víz felszí- 45 nén lebegő úszótest és az elsülyedt tengeralattjáró közötti összekötő vezetéket alkot. Már most a mentés céljából a találmány szerint a mentőhajón az úszókhoz hasonló, de a víznél nehezebb testeket 50 vagy tömböket tartunk készenlétben, melyek a tengeralattjáró felhúzására alkalmas elemekkel, célszerűen erős láncokkal vannak felszerelve. Mentéskor a mentőhajóról, esetleg csónakkal, megközelítjük 55 az úszót vagy úszókat és ezek vonóelemét fenntartva, az úszót az utóbbiról lekapcsoljuk és az úszó helyébe az említett tömböt csúsztatjuk a vonóelemre, célszerűen a tömb középnyílása révén. Ha már most 60 a tömböt a fenntartott vonóelem mentén lebocsátjuk, úgy a tömb a vonóelemen lecsúszik az elsülyedt tengeralattjáróig és ott éppen ezen vezetés folytán az említett ütközőhöz vagy tartóhoz ütközik, mely, 65 valamint a tömb akként van szerkesztve, hogy egymásba kapaszkodnak és e pillanattól kezdve a tengeralattjáró a mentőhajóról a tömbök láncainál fogva felhúzható. 70 A csatolt rajz a találmány szerinti jelző-és mentőberendezés példaképpen! megoldási alakját tünteti fel. Az 1. ábra a tengeralattjáró egy részét a jelző úszóval együtt, ennek működésén kí- 75 vüli helyzetében, részben oldalnézetben és részben függélyes metszetben mutatja. A 2. ábrán a mentőberendezéshez tartozó akasztó tömb és lánc a tengeralattjáró felhúzására kész helyzetben, részben oldalné- 80