102019. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés a kazalba rakott dohány nedvességtartalmának elvonására és túlmelegedésének megakadályozására

Megjelent 1931. évi március hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI JOSBL SZABADALMI BIRÓSÍG SZABADALMI LEÍRÁS 102019. SZÁM. — X/c. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés a kazalba rakott dohány nedvességtartalmának elvonására és túlmelegedésének megakadályozására. Torma Ferenc m. kir. dohány be váltó tiszt Vásárosnamény. A bejelentés napja 1930. évi április hó 9-ike. A kazlakba rakott dohányt, mint ismeretes, évente többször meg kell forgatni, mert különben a dohány, nedvességtartalma miatt, megpenészedik. Ez a for-6 gatás igen nagy költséggel jár és a leggondosabb kezelés dacára is, a tárolt dohánynak mintegy 10%-a penészedés miatt pusztul el. Emellett erjedés közben a dohányból párák, gőzök szállnak el és 10 ezekkel együtt a dohányban levő illóolajok is eltávoznak, ami a dohány minőségének leromlását okozza. Mind e hátrány kiküszöbölődik a találmány szerinti eljárás és berendezés alkalmazásával, 15 mely egyrészt a dohány nedvességtartalmát elvonja, másrészt pedig a túlmelegedését megakadályozza. A találmány tárgya a csatolt rajzon példaképpen vett kiviteli alakjában van 20 feltüntetve és pedig az 1. ábra a berendezés oldalnézete, a 2. ábra a berendezés felülnézete, a 3. ábra vízszintes metszet az 1. ábra A—A vonala mentén, a 25 4. ábra pedig függélyes metszet az 1. ábra B—B vonala mentén. Az eljárás lényegét az képezi, hogy a kazalba rakott dohány közé vízelvonó-, illetve vízpáralekötő anyagot helyezünk, 30 mely a dohány nedvességtartalmát leköti, miáltal a dohány tárolás közben, száraz marad. A rajzon példaképpen feltüntetett berendezés a (b) tartályból áll, melynek 85 fedőlapja (a) lyukasztásos, míg a tartály belsejében vízfelszívóanyagot, célszerűen tőzegport tartalmazó (c) edény van elhelyezve. A tartály fedeléből függőleges (d). csatornák állanak ki, melyeknek oldalfalain (f) lyukasztások vannak. A (d) csa- 40 tornák oldalfalai vezetékesek és e csatornákhoz, a vízszintes helyzetű (g) csatornák csatlakoznak, melyeknek oldalfalain ugyancsak (h) lyukasztások vannak. A (g) csatornák egyik vége, a függélyes (d) 45 csatornák oldalfalain levő vezetékbe van beillesztve, úgy hogy a vezetékben, a (g) csatorma fel-lemozgatható. A függélyes (d) csatornák felül nyitottak és a nyitott felső végükbe helyezett (i) toldalékcső 50 segélyével függőleges irányban meghoszszabbíthatók. Az (i) toldalékcsövek nyitott felső vége, (j) fedőlap segélyével elzárható (2. ábra). A függőleges (d) csatornák aljában, tehát ott, ahol a csatorna a 55 (b) tartály fedeléből kiágazik, (k) tartótest van elhelyezve és tetszés szerinti módon rögzítve. Erre a tartótestre, a (d) csatorna belsejében, a függélyes helyzetű (1) cső van ráállítva, melynek oly nagy az go átmérője, valamint a magassága, hogy a cső külső oldala és a (d) csatorna belső oldala között, továbbá a cső felső széle és a (d) csatorna felső széle között elegendő szabad (m) tér marad a cirkuláló levegő 65 számára. Az (1) cső alsó részéből az (n) csőágak vezetnek le a (b) tartályba. A kalcium klorát, oiltatlan mész, vagy egyéb vízelvonó-, illetve vízpáralekötőanyag, az (1) cső belsejében, a (k) tartó- 70 testre van helyezve, a dohány pedig rá van rakva a (b) tartályra és az abból kiálló (d) csatornákra. A (d, g) csatornák belsejében, a csatornafalak furatain át, a levegő szabadon cirkulálhat, úgy hogy 75 egyrészt a dohánykazal belsejében levő