101999. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás elektroncsövek anódkörei számára

Megjelent líKil. évi február hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI á^H® SZABADALMI MRfiSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101999. SZÁM. — Vlí/j. OSZTÁLY. Kapcsolás elektroncsövek annódkörei számára. Kőrös László gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1928. évi julins hó 3-ika. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy elektroncsövek anódjainak aránylag nagy belső ellenállású áramforrásból, p. o. ismert szűrőtekercses teleppótló-5 készülékből való táplálása esetén azzal, hogy a feszültségesést a táplálóvezetéknek valamely, az anódkörrel sorba kapcsolt darabján a terhelés változásaitól függetlenítjük, jelentős íij műszaki hatá-10 sokat érhetünk el. Az említett feladatnak megoldása, amit az eredményként mutatkozó műszaki hatások igen kívánatossá tesznek, igen egyszerű módon és áramveszteség nélkül akként lehetséges, hogy 15 a táplálóvezetéknek kérdéses darabját olyan, nem-ohmikus vezetővel töltjük ki, amely ellenállását a rajta átfolyó áram erőssége szerint akként változtatja, hogy benne a feszültségesés a terhelésnek bizo-20 nyos határai között állandó marad. Ilyen vezetőként alkalmazhatók ritkított gázzal, pl. neonnal töltött és két vagy több hideg vagy fűtött, esetleg részben hideg, részben fűtött elektródával felszerelt csö-25 vek. Az ú. n. parázsló (Glimm) lámpák, különösen, ha a bennük alkalmazott előtétellenállást eltávolítjuk, karakterisztikájuknak egy darabján szintén ilyen vezetők módjára viselkednek. Egyszerűbb 30 kifejezés kedvéért az ilyen vezetőket a következőkben „kiegyenlítő" vezetőknek fogjuk nevezni. Ha ilyen kiegyenlítővezetőt a katód mögé (vagyis az áramforrás negatív 35 sarka és a katód közé), illetve a katódok csatlakoztatására való kapocs mögé iktatunk, akkor a benne létrejövő állandó feszültségesést változatlan rácselőfeszültségek levételére használhatjuk ki. Vagy, ha több anódkörnek különböző feszültsé- 40 gekkel való táplálása esetén a közös táplálóvezeték elágazásaiba iktatunk az egyes csökkentett feszültséggel táplálandó anódok elé (vagyis az áramforrás pozitív sarka és az anód közé) egy-egy kiegyen- 45 lítőelemet, ezzel biztosítjuk az eredeti tápláló feszültségnek olyan meghatározott értékekkel való csökkenését, amelyek az áramerősségnek akár a táplálóvezetékben, akár az elágazásokban netán be- 50 következő változásaitól gyakorlatilag függetlenek, úgy hogy annak feltételezése mellett, hogy a feszültség a közös táplálóvezetékben is független az áramerősség változásaitól, az elágazásokba iktatott 55 anódok minden terhelésnél állandó feszültségeket kapnak. Az említett feltevést a kiegyenlítővezetőnek többé-kevésbé ismert kapcsolásával valósíthatjuk meg. Egy anód- 60 körnek teleppótlókészülékből való táplálása esetére ugyanis javasolták már parázslólámpának az anódkörrel párvonalas elrendezését abból a célból, hogy a feszültség az anódkörben kis terhelés 65 esetén ne emelkedjék lényegesen a parázslólámpa gyujtófeszültsége fölé. Ezzel a kapcsolással elérhető tehát egy anódkör feszültségének maximális szabályozása, különböző anódfeszültségeknek hasonló 70 szabályozása azonban mindeddig megoldatlan maradt. A találmány lényegét eszerint az teszi, hogy aránylag nagy belső ellenállású áramforrással táplált anódkörökhöz soros 75 kapcsolásban kiegyenlítővezető csatlakozik. A találmány azonban kiterjed továbbmenő kapcsolásokra is, amelyek ré-