101980. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyfokú vakuum létesítésére vakuumcsőben

— 2 — anódra rakták fel úgy, hogy a magnézium felhevítése és elporlasztása hővezetés vagy hősugárzás útján történt. A találmány szerint már most a magné-5 ziumot úgy alakítjuk és rendezzük el, hogy elkülönített felhevítése függetlenül legyen lehetséges a rendszer-részeknek örvényáramok útján való íelhevítésétöl. A mellékelt rajz a találmány szerinti 10 berendezést vázlatosan szemlélteti. (1) az üvegbura, (2) a lapos talp, (3) a vákuumeső, pl. egy erősítőcső anódja. A rendszer többi részének feltüntetésétől eltekintettem, mert ezek a találmány 15 szempontjából lényegtelenek. Az elporlasztandó (4) magnéziumdarab lemez, gyűrű vagy efféle alakjában van kiképezve és oly alakú és nagyságú, hogy elegendő erősségű örvénylő árammező ha-20 tására izzásba hozható és elporlasztható. Ez a mező tehát általában tetemesen nagyobb az eddigelé szokásosnál, mert az eddig alkalmazott igen apró magnéziumdarabokban az örvénylő áramok nem 25 voltak elég erősek tetemes önmeleg fejlesztésére. A magnéziumdarab alakját és nagyságát tehát nem az elporlasztandó tömegnek megfelelően méretezzük (sőt az egész magnéziummennyiségnek csak cse-30 kély hányadát kell elporlasztani, míg a maradék elporlasztatlanul marad a csőben), hanem úgy, hogy az örvénylő áramok útján hatásosan felhevíthető. Erre a célra a szokásos nagyfrekvenciájú ör-35 vénylő áramú berendezéseknél 1 cm. hoszszú, 0.5 cm széles magnéziumtel iiletek elegendők, melyeknek vastagsága a mm tizedrészének nagyságrendjével bír. Mint a rajz is jelzi, a (4) magnézium-40 darabnak távolsága a (3) anódtól akkora, hogy ettől függetlenül és külön felhevíthető és izzítható. Az izzításhoz alkalmazott (5) cséve az ábrában keresztmetszetben van feltüntetve. A cséve a szokott 45 módon, nagyfrekvenciájii rezgéskörben fekszik. A feltüntetett (5) helyzetben főleg a (4) magnéziumdarab van az örvénylő áramok hatásának kitéve. Ha a csévét pl. a pontozott (6) helyzetbe sü-50 lyesztjük, akkor főleg a (3) rendszer-részt járják át az örvénylő áramok, úgy hogy ez kerül izzásba. Ily módon tehát egyszerűen a cséve emelésével és sülyesztésével előbb külön a (3) rendszert gáztalanít-55 hatjuk, majd a (4) magnézium darabot és ezen művelet befejezése után foganatosíthatjuk az elporlasztást. A magnéziumnak és a rendszer-részeknek gáztalanítása köz ben keletkező gázok a (7) toldaton át kerülnek a szivattyúba. A (4) magnézium- 60 darab tetszőleges módon van a csőben rögzítve, pl. az összenyomott (2) talpon rögzített (8) tartódrót segélyével. Az ismertetett eljárásnak rendkívüli előnye abban rejlik, hogy a magnézium 65 elporlasztásánál a (3) anódnak nem kell izzania, hanem aránylag hideg lehet. Ha tehát az anódot előzőleg elegendő mértékben gáztalanítottuk, a magnézium eíporlasztása közben szintén nem ad le gázt, 70 míg az eddigelé alkalmazott módszereknél, melyek a magnéziumot a katódból kiinduló hősugárzás vagy hővezetés útján porlasszák szét. az izzó anód rendesen egyidejűleg még aránylag tetemes meny- 75 nyiségű gazt is lead. Ez az oka annak, hogy miért alkalmazunk aránylag terjedelmes magnéziumdarabokat és miért létesítünk benne örvénylő áramokat, hogy izzásba hozzuk őket. 80 A (4) elektródát nem kell egész tömegében magnéziumból készítenünk, hanem pl. vékony nickellemezből is készíthetjük, melyen apró magnéziumdrót-darabkát vagy -szalagot rögzítünk. Ebben az 85 esetben ugyan szintén lehetséges volna, a (3) rendszer-részek és (4) porlasztó elektróda elkülönített gáztalanítása úgy, hogy a rendszer-részek az elporlasztás közben nem izzanak. Ez az eljárás azonban nem 90 egészen olv célszerű, mint az előbb ismertetett eljárás, melynél a (4) lemez maga készül magnéziumból. Minthogy ugyanis a lemeznek általában forróbbnak kell lennie az elporlasztandó magnézium- 95 nál, mindenesetre még bizonyos, bár csekély gázmennyiséget fog leadni a rajta elhelyezett magnéziumdarab gáztalanítási és elporlasztási folyamata alatt. Ámbár az utóbb említett berendezés nem oly 100 célszerű, mégis beleesik a találmány keretébe. Természetesen mindig az lesz a törekvés, hogy a (4) magnéziumdarabot a lehető legkisebbre méretezzék, hogy felesleges fémtömegek elkerültessenek. E 105 célból előnyösen igen gyors, nagyfrekvenciájú áramokat alkalmaznak, melyeknek periódusszáma másodpercenként a 106 meghaladja. Kísérletek igazolták, hogy az ilymódon 110 szivattyúzott csövek kivétel nélkül igen tökéletes nagyfokú vákuummal bírnak és így a formázásnál selejtáru nem keletkezik. Felfüggesztésre célszerűen vékony (8) nikkel- vagy "wolframdrótok szolgál- 115 rak. A (4) magnéziumdarab, esetleg csil-