101980. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyfokú vakuum létesítésére vakuumcsőben

Megjelent 1931. évi február li

ó 16-án

. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101980. SZÁM. — VlI/d. OSZTÁLY. Eljárás nagyfokú vákuum létesítésére vákuumcsőben. Dr. Loewe Zsigmond gyáros Berlin-Friedenan. A bejelentés napja 1927. évi október hó 25-ike. Németországi elsőbbsége 1926. évi október hó 26-ika. Számos célra tudvalévőleg igen tökéletes, nagyfokú vákuum szükséges, mivel legalább bizonyos gázok, pl. oxigénmaradókok stb. bizonyos folyamatokra igen 5 zavarólag hatnak. így pl. nagyfokú emissió létesítése erősítőcsövek thorizált "wolframszálainál csupán az említett feltételek alatt sikerül. Ilyfajta csövek előállítására szokásos 10 eljárás lényege az, hogy a szivattyúzási folyamat befejezése után, melynél a csőben foglalt rendszer-részek rendesen elektron-bombázással, örvényáramokkal vagy effélékkel hozatnak izzásba, magnézium-15 fémet vagy ennek ötvözetét elporlasztják. Ennek az elporlasztásnak célja a csőben foglalt gázmaradékoknak az üvegfalon lecsapódott íématómok útján történő lekötése. 20 Kísérletek azt mutatták, hogy a magnézium porlasztási eljárásnak a gyakorlatban eddig alkalmazott, szokásos kivitele csak kedvező körülmények között teszi lehetővé a célnak megközelítő elérését. A 25 legtöbb esetben azonban az ily módon kezelt csövekben még tetemes g'ázmaradé kok foglaltatnak, melyek mérés útján mutathatók ki és elsősorban abban nyilvánítják káros hatásukat, hogy a szándé-80 kolt nagyfokú emissió el nem érhető. Az erősítőcsövek gyártásánál ez a hiba pl. a nem elég nagy emissióképességű selejtes csövekben nyilvánul meg. Ennek mennyisége látszólag véletlen ingadozá-85 soknak van alávetve ós rendesen a gyártott csövek számának 10—15%-át, de néha a 40—60%-ot is eléri. Az elporlasztási folyamat esetleges sikertelensége okának vizsgálata folyamán a következők derültek ki: 40 Az elporlasztandó magnéziumfém felülete, a szokásos tisztátalanságokon kívül magnéziumoxidot is tartalmaz, mely sokfajta gázt tetemes mértékben okkludál. Már most többé-kevésbbé a véletlentől 45 függ, vájjon a porlasztásnak alávetett magnézium több vagy kevesebb gázt ad le, mint amennyit leköt. Az utóbbi esetben a vákuum jó, az első esetben azonban aránylag rossz lesz. 50 Erre a megismerésre támaszkodva, a találmány a magnéziumnak elporlasztása előtt, a még a szivattyún elhelyezett cső ben való gáztalanítását javasolja. A gáztalanítás a magnéziumnak sötétvörös iz- 55 zásig való hevítésével történik. Az eközben leadott gázmennyiségek általában igen tetemesek. A gáztalanítást igen óvatosan kell végrehajtani, mert kissé magasabb hőmérsékleten már megindul az el- 60 porlasztás. A találmány szerint tehát a rendszer részeinek elgáztalanítása és a magnéziumnak elporlasztása közé még egy külön munkafázist iktatunk, még pedig az 65 elporlasztandó magnézium gáztalanítását. Az eljárás megvalósítása két lényeges feltétel teljesítéséhez van kötve. Egyrészt az elporlasztandó magnéziumdarab és másrészt a gáztalanítandó rendszer-részek 70 térbelileg úgy rendezendők el, hogy egymástól függetlenül legyenek felhevíthetők. A rendszer-részek felhevítése örvénylő áramok segélyével történik. Eddigelé az elporlasztandó magnéziumot 75 közvetlenül a rendszer-részekre, pl. az