101921. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék szennyvizekben foglalt hulladékanyagok kiválasztására és visszanyerésére

- 5 -amelyek még átléphetnek, mindinkább csökken. A víz tehált, aanely a kamrákba léphet, rostoktól ment, más szavakkal, a rostnak átömlése mindig nehezebb lesz, 5 míg a víz, amely kezdetben a kiömlő nyíláson átlépett, ismét visszavezethető és újból tisztítható. Amikor a szitaszekrényt legmélyebb helyzetébe sülyesztettük, abbén bizonyos 10 ideig veszitegeltetjük, a víznek jobb áthatolása, a közbenső terek jobb bedugulása és a drótszemek vastagabb befödése céljából. Amikor ezt az állapotot éppen elértük, gyakorlatilag megszűnik a víznek a 15 szitarekeszekbe való átfolyása úgy, hogy a túlfolyó kamrák kiürülnek. Ekkor az úszók sülyednek, amikor is a szolenoidáramkör záródik és a mágnesnek a kapcsolórúddal való kapcsolata megszűnik. 20 A rúd most már szabadon billenhet, a kapcsolószervet a hajtószerkezettel összekapcsolja, amely a szitát megemeli. A hajtó-fogiaskerék bekapcsolódik a hozzátartozó kúpkerékbe, amely a lánckerék-25 hajtást működteti, amely viszont a fogasrudat mozgatja úgy, hogy a szita fokozatosan legfelsőbb helyzetébe emeltetik. Időközben a csavar és a csavarkerék is meghajtatott és az ívelt karok ekkor moz-30 gásuk közben azt a helyzetet érték el, melyben a karok egyike a kapcsolórudat megfogja oly célból, hogy az ellenkező irányba átbillentse. Ennek a billenő mozgásnak semmi sem 35 állja útját, minthogy az átömi5 kamra még üres és ennek következtében a mágnesmag teljesen kívül fekszik a pályán; amikor tehát az ívalakú kar a kapcsolórudat megfogja, ez eltolja a kapcsolószer-40 vet a megfordító fogaskerék felé és a szita megint sülyedni kezd. Amikor a szita a feneket elérte, a csavar és a csavarkerék forgásiránya természetesen ellenkező, minők következtében a kapesiolórúd vissza-45 billen úgy, hogy abba a helyzetbe kerül, amelyben a kapcsoló az emelőmozgás létesítésére alkalmas. Minthogy azonban időköziben a víz az átfolyó kamrába ömlik és az úszókat emeli, ezek megnyitják 50 a higianykapcsolót úgy, hogy a mágnestekercs a magot a kapcsolórúd pályájába ejti. így tehát kapcsolás nem jöhet létre. A kapcsolórúd azonban a holtponton túli helyzetben van úgy, hogy a mágnes-55 tekercs újbóli gerjesztésénél a játék, az úszók hatására megismétlődik. A szita ekkor legmélyebb helyzetében van és ebben meg is marad, minthogy a két hiajtó-fogaskerék lazán forog tengelyén és az egész hajtószerkezet nyugalom- 60 ban van. Üjabb hajtás csak akkor indul meg, amikor a szitaszemek közibenső terei annyira betömődteik, hogy a víz többé nem folyhat át, miáltal az át ömlő szekrényekbe való beáramlás gyakorlatilag 65 megszűnik és ennek következtében aa úszók legmélyebb helyzetükben mozognak úgy, hogy a higanykapcsoló újból bekapcsoltatik és a mágneses cséve gerjesztése folytán a mag kapcsoló pályájából 70 visszahúzatik, a kapcsolórúd billenő mozgását befejezheti és a kapcsolószervet, az emelőmozgás megindításához, a hajtókerékkel kapcsolatba hozza. A sziták tisztítását az e célra szolgáló 75 különböző szerkezetek ismertetése kapcsán kellően ismertettük. Az alábbiakban, a 1—17. ábrák nyomán, a szerkezetnek másik kiviteli alakját írom le. go Ennek c£l SZ1

erkezetnek valamennyi szitarekesz számiára közös (116) beömlő kamrája van (12. ábra), mely a (118) nyílások útján közlekedik az egyes (117) fejkamrákkal. 85 Mindien (117) fejkamrániak egy-egy (119) kiömlő csöve van, amely a fejkamra fenéknyílásától lefelé nyúlik, majd (120) vízszintes szárban folytatódik, melyhez a függélyes (121) cső csatlakozik. A függé- 90 lyes (121) csövek az egyes (122) sziták beömlő szervei és egyúttal vezetékek is, melyek mentén a szitaszekrények csúsznak. A szita másik végén elrendezett (123) cső a felfogott anyag kiürítő csöve és egy- 95 úttal vezeték, melynek mentén a szita csúszik. A (123) eső alsó végén kifelé görbül és a kiürítő csatornával, amelyre támaszkodik, szilárdan van összekötve. A (122) szita tetszőleges fa- Vagy fém- 100 keretre van kifeszítve és a (124, 125) szitahuzalokból és a lefelé nyúló (126) függélyes válaszfalakból áll, melyek közvetlenül a szita dűlt (127) fenékfelülete alatt végződnek. Ez utóbbi a (128) végrekesszel 105 áll összeköttetésben, melybe a (121) beömlő cső benyúlik. A hulladékanyagtartalmú víz a (119) csővezetéken és a függélyes (121) csövön át kiömlik és a (129) csatorna útján a no szita minden rekeszébe folyik úgy, hogy a víz a szitában felszáll, ha a szitát sülyesztjúk, míg sülyedése elején az egyes sziták közötti (130) vályúkon (14. ábra) átáramlik. 115 A vályúk felső szintben úgy vannak el-