101915. lajstromszámú szabadalom • Szabadvezetékszigetelők elrendezése nagyfeszültségű átvitelekhez

Megjelent 1931. évi február hó 3-ári. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 101915. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Szabadvezetékszigetelők elrendezése nagyfeszültségű átvitelekhez. H. Römmler A. G. Spremberg*. (N/L.) A bejelentés napja 1930. évi julius hó 15-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi julius hó 18-ika. Nagyfeszültségű elektromos energiának szabad vezetékek révén viailó gazdaságos átvitele csak akkor vált lehetségessé, amikor egyrészt mlagia a veaeték-5 huzalok szerelése is magával hozta a veszteségek csökkenését, másrészt a szigetelök a követélményeknek megfelelő kialakítást nyertek. Mindemnek ellenére egyenáramú megterhelésnél, különösen 10 zivatarnál át- és keresztülütések lépnek fel, amelyek a szigetélőket elpusztítják. Az átütés a szabad vezeték és annak a fémes árbocon levő felüggesztése között történik. Eddig tehát elvben arra töre-15 kedték, hogy e két elektródaként működő pont távolságát a szigetelőtesten át lehetőleg megnöveljék. így a szigetelők kiképzéséinél egyrészt a vaskos táimasztókhoz érkeztek el, amelyek a mindinkább 20 növekvő üzemi feszültségek mellett akkora f álvastagságot igényelnek, aimlellynek kifogástalan, azaz homoigéca előállítása alig lehetséges. E nagy falvastagságok következményei a szi getelőtestben 25 levő hajszálfinom hasadékok, amelyek nem túlságosan hosszú idő alatt átütéshez és a szigetelő elpusztuláséihoz vezietmek. Másrészit a nagyfeszültségű technikában még nagyobb mértékbeli használt 30 függősz-igertelőknél ugyanez okból a nagy üzemi feszültségek hosszú szigetelőlánc obat igényelnek, amelyek viszont az árbocok építési magasságának lényeges növelését és ezzel együtt az építési költségek 85 növekedését vonják maguk után. Ily módon egy egész telep gazdaságosöága. kérdésessé vál haitik. Az eddigi elrendezés hátrányait a találmány úgy küszöböli ki, hogy a szabad 40 vezetékeit tartó szigetelő a szigeteltem kiképezett támasztón oly sajátos elrendezésű, hogy a vezetőtől a szigetelt támiasztódiaxab talppontjáig haladó összekötővonal (átütő fényív) a tiilajdonkó peni szigetelő egy részét sem metszi. Ily- 45 módon, mesterséges úton az átütésnél fellépő fényívet a szigetelő testtől távoJtartjuk, miáltal a fényív romboló Íratása a szigetelőre, ellentétben az eddigivel, egészben vagy részben megszűnik. Az 50 eredmény elérésére elegendő az árbocnak azt a részét, amelyre a szigetelőit erősítjük, teljesen, vagy részben minden időjárással dacoló szigetelőanyagból előállítani, vagy ily szigetelőanyaggal borítani. 55 A találmány tehát lehetővé teszi, hoigy miár fennállló telepeket, pl. kartonlapok alkalmazásával utólagosan megjavítsunk. Mellékelt rajz e találmányi gondolat példaikénti foganatosítási alakjait szem- 60 ] élteti. Az 1. ábra oly kivitélt mutat, melynél szigetelőlánc csöves szigetelőre van erősítve, míg a 2. ábra szerinti elrendezésnél az árboc 55 e rész© kartoinlemeziekfcel van borítva. A 3. ábra a 2. ábra A—B vonlala menti metszet megnagyított léptékben, feltételezve, hogy az egész árboc kartonleanezekből áll. 70 Az ábrázolás egyszerűsítése céljából e foganatosítási alakoknál faiárbocokat alkalmaztunk, de a valóságos kivitelnél természetesen ismeretes rácsos fémárbo-' cok jönnek tekintetbe. 75 Az 1. ábra szerinti elrendezésnél az (a) árbocra elsősorban a (b) fémtantó-kart erősítjük, amely azonban sziaibad végén a csöaliaikban kiképezett (c) szigetelőben folytatódik. Az árboekar tehiát e foga,na- 80