101881. lajstromszámú szabadalom • Betétzár borító- és bevésőzárakhoz

_ Megjelent 1931. évi február hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 101881. SZÁM. — VlII/d. OSZTÁLY. Betétzár borító- és bevésőzárakhoz. Kroneiser Adolf mérnök Graz. A bejelentés napja 1930. évi julius hó 3-ika. Ausztriai elsőbbsége 1929. évi julius hó 11-ike. A találmány borító- és bevésőzárakhoz való betétzár, melynek célja ezen záraknak egyszerű utánzatkulccsal vagy kampóval való kinyitását meggátolni. Az ed-5 dig ismert ilynemű betétzáraknál a zár hengeres tokjának sugárirányú üregeiben nyomórúgók vannak behelyezve, amelyek az ezen üregekben vezetett nyomódarabokkal összeműködnek, ezek viszont a maguk 10 részéről a rekesztőket a zárhengerben eltolják, illetve a nyugalmi helyzetben a zárhengert a hengertokban elreteszelik. Ezen betétzárhengerek nagyságát a kulcsszakáll sugara határozza meg és így mére-15 tük korlátozott. Az összeépítés a sok mozgatott alkatrész és ezek kis méretei folytán igen nehéz és az ily betétzárhengerek előállítására az egyes részeknek a finommechanika speciális gépein való pontos és 20 költséges megmunkálását igényli. A rekesztők számára a hengeres tokban elrendezett terhelőrúgók csak igen rövidek és gyengék lehetnek és így rövid használat után elernyednek és hatástalanok lesznek. 25 A találmány értelmében ezen hátrányokat azáltal küszöböljük ki, hogy a zárhengerben vezetett rúgónélküli rekesztőket rúgók hatása alatt álló, lengethetően ágyazott pofák működtetik. Célszerűen a 30 zárhenger mindkét oldalán elrendezett pofákat egy közös rúgó működteti. Ezáltal a mozgatot részek száma lényegesen csökken és a rúgók nagyobb méretűek lehetnek. 35 A csatolt rajzon a találmány tárgyának példaképpeni kiviteli alakja van feltüntetve. Az 1. ábra a betétzár elölnézete, eltávolított fedéllel nagyított léptékben. A 2. ábra pedig ezen zár oldalnézetét mu- 40 tatja. A betétzár (1) tokjában a (2) zárhenger központosán és forgathatóan van elrendezve. A tok fölül (3)-nál le van lapítva, hogy a főzár retesze számára teret nyer- 45 jünk. A zárhenger a (4) szakállal szilár- : dan van összekötve. A bökőkulcs számára való kulcslyuk (5)-tel van jelölve. A (2) zárhengerben a rúgónélküli (6) rekesztők sugárirányban vannak vezetve. A zártok 50 (7) üregeiben (9) emeltyűk (8) csapokon vannak ágyazva, mely emeltyűk (10) végén (11) pofák vannak kiképezve; utóbbiak a rekesztőknek a zárhengerben elrendezett sugárirányú vezetékeibe nyúlnak 55 és a rekesztők külső végeihez fekszenek. A (9) emeltyűk másik végei (12) nyugaszokkal vannak ellátva, amelyekbe a (13) nyomórúgó végei nyúlnak. A (13) nyomórúgó hatása folytán a (9) emeltyűk (11) 60 pofáikkal a (6) rekesztőket állandóan a bökőkulcs (5) bevezetőnyílása felé, vagyis a bökőkulcs pályájába nyomják. A (11) pofák egyidejűleg a (2) zárhengert az (1) tokban való elfordulás ellen, biztosítják. 65 A (11) pofák a (9) emeltyűk (10) végein célszerűen akként vannak eltolva, hogy a pofák a rekesztők sugárirányú vezetékeibe lépnek, ellenben a (10) emeltyű vége a zárhengerhez támaszkodik. Ezáltal a (9) 70-emeltyűknek, illetve a (11) pofáknak a fedél (mely a rajzon nincs feltüntetve) és a tok feneke közti biztos vezetését érjük el. A gyakorlatban természetesen nem elégszünk meg csupán két rekesztővel, ha- 75-nem tengelyirányban egymás mellett ily rekesztőpárok egy sorát rendezzük el. Ebben az esetben a betétzár összeépítését lényegesen megkönnyítjük és pedig az-