101627. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fűféléknek cellulózféltermékké való feldolgozására

Megjelent 1931. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI Jragft SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101627. SZÁM. — XIH/a, (IVli/1). OSZTÁLY. Eljárás fűféléknek cellulózféltermékké való feldolgozására. Ordódy Lajos nyűg-, tisztviselő, Ordódy Béla vegyészmérnök, Hollósy Zoltán udvari titkár és Horváth Endre vegyészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1930. évi májns hó 12-ike. Tudvalevő, hogy a technika mindinkább növekedő mértékben szükségei cellulózt a legkülönbözőbb célokra. A rendelkezésre álló nyersanyagkészletet — elsősorban a 5 fenyőfákat — tehát komolyan fenyegeti a kimerülés veszélye, illetve hazánkban ily nyersanyagkészlet — sajnos — nincs is és így millió pengőkre rugó értéket képviselő cellulózt kell évenkint a külföld-10 ről behoznunk. Ezért számos oldalról történt már lépés újabb — nevezetesen a hazánkban feltalálható — nyersanyagokat a cellulóztermelés szolgálatába állítani, így többek között a fűféle növényeket is, 15 amelyeknek cellulózféltermékké feldolgozására való eljárás képezi a jelen találmány tárgyát is. A cellulózfeltárásra eddigelé ismeretes eljárások fűféléknél, elsősorban hidrofi-20 táknál (nád. káka, tifa, stb.) nem voltak gazdaságosak, miért is a fűféléknek cellulózzá. ill. cellulózt éltem) ékké való feldolgozásával felhagytak. Annak, hogy a fűféle növényeknek (főleg hidrofitáknak) 25 cellulózzá való feldolgozása nem bizonyult gazdaságosnak, egyik főoka az, hogy az iparban meghonosodott cellulóz gyártási eljárások közül pl. a nátronlúgos és a szulfitlúgos eljárás a fűfélék számára 30 igen költséges, még akkor is, ha a nátronill. szulfitlúgot regenerálják, még költségesebb, ha ezt nem teszik. A fűfélék egyik mód költségeit sem bírják ki. A meszes eljárás, —• amelynél az anyag olcsósága 35 miatt regenerálásra nincs szükség és amelyet ártalmatlan volla miatt használat után bárhová elfolyathatnak, amit az elhasznált nátron- és szulfitlúggal nem lehet megtenni-, mint ismeretes, különösen a szalmafeldolgozó iparban már alkal- 40 mazást nyer, azonban kizárólag durva, csomagolópapír és kartonlemez előállítására. Ezen iparban a mészlejjel való kezelés célja a puhítás; a gabonaszalma a mésztejjel való főzés által annyira meg- 45 puhul, hogy kollerjáraton való megmunkálás, majd hollandiban való foszlatás után az említett durva minőségű termékké feldolgozható. A találmány szerinti eljárás szintén 50 meszes eljárás. Míg azonban a szalmafeldolgozó iparban alkalmazott meszes eljárásnál a mésztejjel való főzés a kitűzött célnak — durva karton és csomagolópapír előállítása — megfeleleőn csak a nyers- 55 anyag megpuhítására szolgál, addig a találmány szerinti meszes eljárás a kitűzött célnak — minden célra alkalmas cellulózféltermék előállítása — megfelelően a nyersanyag megpuhításánál tovább 60 megy, amint azt alább részletesen kifejtjük. A fűféléknek tudvelevőleg kevés, rövid, finom rostjuk van, lignin- és pentozántartalmuk nagy és különösen a hidrofiták 55 jelentékeny kovasav tartalmuk által tűnnek fel és e tekintetben is jelentős mértékben különböznek a cellulózipar szokásos nyersanyagjaitól. De egymás között is nagy eltérést mutatnak úgy anatómiai 70 felépítettség, mint kémiai összetétel szempontjából. Éppen ezért a féltermék további finomíthatóságának szemelőtt tartásával a különböző fűféle növények főzési tényezői