101543. lajstromszámú szabadalom • Kéthuzalos erősítőberendezés kétirányú erősítésre
— 5 — Míg tehát az Ejni l mindig negatív visszacsatolást létesít, az E4 a két cső közül az egyiknél negatív, a másiknál viszont pozitív visszacsatolást okoz, az eredő visszacsatolás tehát csak akkor lehet pozitív, ha |Ed j>|Ein d j Z Z 5 mintán feltételeink szerint R = 2Za és ha = a és y y = b jelölést alkalmazzak Zv js/za z? | <; /I + b _ L±A\ I i_ IV1 + b V _ í1 + a VI V2 + b 2 + d/ 2 IV 2 + b; l 2 + a ) \ \ 2 4- a ^ 2 4- b / Ezen feltétel a gyakorlatban előforduló esetekben. szinte soha sincs kielégítve, azaz pozitív visszacsatolás létre nem jöhet, tehát a csövek gerjedéséről sem lehet szó. Egy példa jobban megvilágítja a dolgokat: legyen 10 Za == 104 O, Zg = 10" Q, S = 10-3 VÍ2, Zx = 15 £2, Zy = 24.000 és Zv = 300 íi azaz a = 0-05, b = 80 110-3 /101 106 | < / 8 1 _ 1-0 5 \ ± r / 81 y _ / 1 • 05 \2 1 \ 82 2-05/ + 2 [\ 82 } U-05/ J l— + —V \ 82 ~ 2 "05/ tehát 100 < 3-5 Miután ez nein igaz, láthatjuk, hogy a 15 két vonal imipedjaaieiájának ily nagymérvű eltérése esetén nines a gerjediés feltétele még messziről sem kielégítve. Ha most tekintetbe vesszük, hogy a transzformátorok a valóságban nem vesz-20 tefléguaeii tesA, nem is teljesen szimamietriknsak és a csövek sem feltétlenül egyformák, még mindig olyan ingadozási határok vannak a vonalimpedanciák közt megengedve, amelyekein a gyakorlati ese-25 tek belül esnek. Még egy igen fontos következtetést vonhatunk le a fenti feltételi egyenletből. Ha ugyaaiis, mint fentebib már említettük, egy-egy cső helyett egy-egy több erősítő 30 csőből álló egység alkoit egy erősítőrendszert, úgy ez tulajdonképpen a feltételi egyenletben az S növekedésében nyilvánul. Ez ellentétben ax. eddigi erősítő típusokkal azt jedesati, hogy ha a® erősítés nö-35 vekszik, az egyensúlyi helyzet nem romlik, hanem javul. Míg tehát az eddigi erősítőknél az erősítés méntékének felső határt szabott az egyensúlyi feltétel, ezen erősítőnél legfeljebb egy alsó határról beszélhetnénk, azaz egy megengedhető mimí- 40 mális erősítésről, aminek azonban gyakorlati jelentősége nincs. Kitűzött vizsgálódásaink első szempontjából tehát az erősítő messze felülmúlja elődeit és a gyakorlatban előforduló ese- 45 tekhez mérten begerjedésére nines lehetőség. Ezen tulajdonsága főképen zsinó r -erősítőként való használatra teszi mód felett alkalmassá, amikor is az erősíitőhöz csiatlaJkozó vonalak impedanciája a legkii- 50 lönfélébb értékeket veheti fel, anélkül, hogy az erősítő működését zavarná. Lás-Siuk már nnost az erősítőt a második szempontból, azaz, hogy az erősítés ténylegesen úgy folyik-e le, amint azt már fent a le- 55 írás legelején leszögeBtalk. E eéLfoól az egyiik vonal irányából jövő áramimipulzus sonsát fogjuk figyelemmel kísérni (lásd 3. ábra). Legyen az (X) irányból jövő áraim- 60 impulzus nagysága (IK ) és irányia a (3) és (4) nyilak szerinti. Ezen áram a két vonaltekercsben egyenként Ev = I* . Zv nagyságú feszültségesést létesít. így az 1 és 2 erösítőeaSvek rácskereibea az 5 és 6 nyi- 6& laknak megfelelő irányú és
