101504. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oly kinolin- és akridinvegyületek előállítására, melyek a magban benztiazolil, bonzoxazolil- vagy benzimidazolilcsoportot és egy primer, szekunder vagy tercier aminocsoportot tartalmaznak

— 5 — dik. A koncentrált kénsavban való oldat ugyanilyen színű. S 14. •OCa

HR Az a-oxicinkonkisiavat fölös mennyi-5 ségű tionilkloridáal több órán át vízfürdőben hevítjük, az oldathoz benzolt adunk és a sárga por alakjában képződő savkloridot leszívatjuk. 24 g-t ebből az oxisavkloridból keverés közben oly szuszpen-10 zióba viszünk, niiely a 2-am,ino-5-etoxitiofenol (lásd Hauser disszertációját, Zürich 1928) einfcsójának 20 g-jából és 150 cm3

jégecetből áll, ezután a folyadékot forrásig hevítjük. Barnássárga színű ol-15 datot kapunk. Rövid idő múlva az oldatot vízzel hígítjuk és ammónia hczzáadásátval képződő Gsarr^ébot leszíviatjuk. A csapadék 4- (6'-etoxibenztiiazolil-2') -2oxikinoliuból áll és 150°-o;

n vialó szárítás után sárgásszürke port szolgáltat, mely alko- 20 holos lúgban sárgás színnel fluoreszcencia nélkül 'oldódik. Sok acetonból átkristályosítva, 272-273 °-on olviad. Ha foszforoxiMoriddal egy óra hosszat forrásig hevítjük, akkor a 4-(6'-etoxibenztiazolil-2') 25 -2-klórkinoílin képződik, amely alkoholból és kevés kloroformból való átkristályosítáis után halványszürke, 153° olvadáspontú por alakjában kapható. Kloroformban halványsárga színnel és ibolyaszínű 30 fluoreszcenciával, erős sósavban pedíig élénk aranyisáriga színnel oldódik. Ha ezt a klórkinolint fölös memnyiségű alkoholos ammóniával 5—6 óra hosszait 190—195°-ra hevítjük, akkor a fenti szerkezetű aminő- 35 vegyületet kapjuk, amely acetonból való átkristályosítás után 188 °-«n olvad. Vízben nehezen oldódó hidrokloridot képez. 15. OCW XNH. CHa

. CH(OH). CH 3

. N(CH3 40 Ha a 14. példa klór-vegyületét rövid ideig y - diimetiliaimino - (3 - oxipropilamiin -nal forrásig hevítjük, az oldatot vízibe öntjük, az ekkor leváló színtelen, gyantaszerű masszát meleg, hígított sósavban 45 oldjuk és az oldathoz hidegen ammóniát, adunk, akkor a fenti képletű bázist kapjuk, mely kevés acetonból átkrist|ályosítva sárgás, 137°-on olvadó finom port képez. Hígított ecetsavban és sósavban 50 halványsárga színnel könnyen oldódik. Fölös mennyiségű sósav az oldatot sárgára festi és sárga hidrokloridot csap ki, mely hidegben fölös mennyiségű sósavban nehezen oldódik. A kiindulási anyagként szükséges yoxi - (} - kinolinkarbansav, melyet Camps állított először elő szintetikus úton {Ber. 34, 2703), a következő szintézissel állítható könnyen elő. Ha antranilsa veszteihez al- 60 koholos-vizes ecetsavas oldatban közönséges hőmérsékleten nátriumformileceteszter vizes oldatát adjuk, akkor sárgásvÖ-rös sűrű olaj alakjában a [í-o-karbetoxifeniliaminoakriilisavesziíert kapjuk. Ha ezit 65 leválasztás és szárítás után éteres oldatban nátriumdrótfal kezeljük, úgy sárgásvörös por képződése közben reakció áll be. A port víziben oldjuk és az oldatot megsavanyítjuk. Eközben a y - <>xi-Ü - ki- 70 nolinkarbonsavesziter válik ki (0 p:275:

' bomlás mellett). Elszappanosíitássail a szabad savat kapjuk, mely benzol és tionilklorid keverékével több óra hosszat főzve kloriddá alakítható át, a klorid 75 színtelen, laza port képez. 12 g ilyen savkloridot keverés köziben hozzáadunk 10 g 2 amine-5-etoxitifenol (lásd a 14. példát) cinksójával 90 cm3

jégeeiettel képezett iszapelegyéhez és egyidejűleg forrásig 80 hevítjük a reakció tömegeit. Sűrű színtelen pép képződik, melyet vízzel való higítiás után kisziivatunk, ammoniás vízzel digerálunk és azután acetonnal való főzéssel tisztítunk. Ily módon halványszürke por 85