101485. lajstromszámú szabadalom • Kéményfej

Meg-jelent 19SO. évi december hó 1 -én. MAGYAR KIRÍLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101485. SZÁM. — Vlll/k. OSZTÁLY. Kéményfej. Nagy Ferenc műszaki tisztviselő Budapest. A bejelentés napja 1930. évi április hó 29-ike. A kémények felső végén a szél vagy légáram hatása alatti füstvisszacsapás meggátlására és a kémény huzamának növelésére a közönséges kéményfedőlapokat 5 már ú. n. kéményfejekkel, vagyis oly üreges testekkel helyettesítették, melyeket lég- vagy szélvezető csatornákat tartalmazó falak határolnak. Az ezen légcsatornákba különböző irányokból be-10 fiivó szél- vagy légáram a füstáramra felfelé irányuló szívóhatást gyakorol, ami az előbb említett célnak kisebb-nagyobb mértékben való elérését teszi lehetővé. A találmány a kéményfejeknek sok-15 szög-, különösen négyszögkeresztmetszetű csatornákat tartalmazó falakkal határolt, rendszerint hasábalakú fajtájára vonatkozik és célja az eddigi ily fajtájú kéményfejekkel szemben egyrészt tömeggyártás-20 szerűen, olcsón előállítható és minden különösebb szakértelem nélkül elhelyezhető, másrészt pedig oly kéményfejet szerkeszteni, mely a különböző irányokból a kéményfejhez jutó szél- vagy légáramot ak-25 ként vezeti, hogy annak a füstre, illetve a kémény huzamára gyakorolt hatása a legnagyobb hatásfokkal érvényesüljön. E kettős célt a találmány szerint lényegében véve azzal érjük el, hogy egy darabból, 30 célszerűen betonból készült kéményfejet és ennek falaiban oly csatornákat alkalmazunk, melyeknek minden határoló felülete folytonos görbelfelület, mely a szélvagy légáramot lehetőleg súrlódási vesz-35 teségek és ütközés nélkül vezeti. Minthogy az áramlási elméletekből magában véve ismeretes alapelvek szerint az áramló közeg irányváltozásából és súrlódásából származó veszteségek akkor a leg-40 csekélyebbek, ha a csatorna -görbülete parabolának felel meg, a találmány célszerű megoldási alakja szerint a csatornákat határoló, említett folytonos görbefelületek mindegyike parabolikus felületrészből, pl. parabolikus hengerfelületből, 45 vagyis oly felületből áll, melynek vezérgörbéje parabola-ívrész, alkotója pedig a csatorna alsó és felső határolófelületénél a kémény tengelyvonalára merőleges irányú, a két oldalsó határolófelületnél pedig 50 a kémény tengelyével párhuzamos. A csatolt rajz 1. és 2. ábrái a találmány szerinti kéményfej célszerű megoldási alakját függélyes középmetszetben, illetve felülnézetben tüntetik fel. 55 (a) a kémény, (b) pedig a kéménycsatorna. A kémény felső végére a közönséges kéményfedőlap helyett, az (f) habarcsréteg segélyével, a (c) kéményfejet erősítjük. A (c) fej célszerűen betonból, egy da- 60 rabban készült üreges tömbből áll. Ekként a kéményfej, bármely meglévő kéményen is, minden különös szakértelem nélkül helyezhető el. Üj kémények építésénél a kéményt a (c) tömb magasságának megfele- 65 lően rövidebbre szabjuk; egyébként szükség esetén (pl. az illető épület tűzhelyeinek szaporítása esetén, a kéményhuzam megfelelő további növelése céljából) két (c) tömböt is helyezhetünk egymásra. 70 (d) a (c) tömbnek a (b) kéménycsatorna folytatásába eső középcsatornája, míg (e)vel a (rendszerint négyszögkeresztmetszetű) kéményfej négy falában lévő, felfelé szűkülő szél- vagy légvezető csator- 75 nák vannak jelölve, melyek a különböző irányokból bejutó légáramot az 1, ábrán látható nyilak irányában vezetik s ezzel a füst visszacsapását meggátolják s a kémény huzamát növelik. A találmány ér- 80