101485. lajstromszámú szabadalom • Kéményfej

Meg-jelent 19SO. évi december hó 1 -én. MAGYAR KIRÍLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101485. SZÁM. — Vlll/k. OSZTÁLY. Kéményfej. Nagy Ferenc műszaki tisztviselő Budapest. A bejelentés napja 1930. évi április hó 29-ike. A kémények felső végén a szél vagy lég­áram hatása alatti füstvisszacsapás meg­gátlására és a kémény huzamának növe­lésére a közönséges kéményfedőlapokat 5 már ú. n. kéményfejekkel, vagyis oly üre­ges testekkel helyettesítették, melyeket lég- vagy szélvezető csatornákat tartal­mazó falak határolnak. Az ezen légcsa­tornákba különböző irányokból be-10 fiivó szél- vagy légáram a füstáramra felfelé irányuló szívóhatást gyakorol, ami az előbb említett célnak kisebb-nagyobb mértékben való elérését teszi lehetővé. A találmány a kéményfejeknek sok-15 szög-, különösen négyszögkeresztmetszetű csatornákat tartalmazó falakkal határolt, rendszerint hasábalakú fajtájára vonatko­zik és célja az eddigi ily fajtájú kémény­fejekkel szemben egyrészt tömeggyártás-20 szerűen, olcsón előállítható és minden kü­lönösebb szakértelem nélkül elhelyezhető, másrészt pedig oly kéményfejet szerkesz­teni, mely a különböző irányokból a ké­ményfejhez jutó szél- vagy légáramot ak-25 ként vezeti, hogy annak a füstre, illetve a kémény huzamára gyakorolt hatása a leg­nagyobb hatásfokkal érvényesüljön. E ket­tős célt a találmány szerint lényegében véve azzal érjük el, hogy egy darabból, 30 célszerűen betonból készült kéményfejet és ennek falaiban oly csatornákat alkal­mazunk, melyeknek minden határoló fe­lülete folytonos görbelfelület, mely a szél­vagy légáramot lehetőleg súrlódási vesz-35 teségek és ütközés nélkül vezeti. Minthogy az áramlási elméletekből ma­gában véve ismeretes alapelvek szerint az áramló közeg irányváltozásából és súrló­dásából származó veszteségek akkor a leg-40 csekélyebbek, ha a csatorna -görbülete pa­rabolának felel meg, a találmány cél­szerű megoldási alakja szerint a csatorná­kat határoló, említett folytonos görbefelü­letek mindegyike parabolikus felületrész­ből, pl. parabolikus hengerfelületből, 45 vagyis oly felületből áll, melynek vezér­görbéje parabola-ívrész, alkotója pedig a csatorna alsó és felső határolófelületénél a kémény tengelyvonalára merőleges irá­nyú, a két oldalsó határolófelületnél pedig 50 a kémény tengelyével párhuzamos. A csatolt rajz 1. és 2. ábrái a találmány szerinti kéményfej célszerű megoldási alakját függélyes középmetszetben, illetve felülnézetben tüntetik fel. 55 (a) a kémény, (b) pedig a kéménycsa­torna. A kémény felső végére a közönsé­ges kéményfedőlap helyett, az (f) habarcs­réteg segélyével, a (c) kéményfejet erősít­jük. A (c) fej célszerűen betonból, egy da- 60 rabban készült üreges tömbből áll. Ekként a kéményfej, bármely meglévő kéményen is, minden különös szakértelem nélkül he­lyezhető el. Üj kémények építésénél a ké­ményt a (c) tömb magasságának megfele- 65 lően rövidebbre szabjuk; egyébként szük­ség esetén (pl. az illető épület tűzhelyei­nek szaporítása esetén, a kéményhuzam megfelelő további növelése céljából) két (c) tömböt is helyezhetünk egymásra. 70 (d) a (c) tömbnek a (b) kéménycsatorna folytatásába eső középcsatornája, míg (e)­vel a (rendszerint négyszögkeresztmet­szetű) kéményfej négy falában lévő, fel­felé szűkülő szél- vagy légvezető csator- 75 nák vannak jelölve, melyek a különböző irányokból bejutó légáramot az 1, ábrán látható nyilak irányában vezetik s ezzel a füst visszacsapását meggátolják s a ké­mény huzamát növelik. A találmány ér- 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom