101435. lajstromszámú szabadalom • Csapódó gyujtó

— 2 — szerinti gyújtónál azzal érjük el, hogy a közvetlenül vagy közvetve egyszersmind ütköző szervként kiképzett gyujitóítűt, mely a gyújtó csúcsában elmozdíthatóan, 5 de kiesés ellen biztosítottan van elrendezve, a csappantyúval való érintkezésben a gyujtószerkezetben elrendezett olyan szerv akadályozza meg, melyet a gyujtótűnek, mielőtt a csappantyiít érint-10 hetnó, maradandóan deformálnia kell. A gyujtótű úgy van elrendezve, hogy a gyújtóban való befelé mozgása csak a fentemlített gátló szervnek, mely előnyösen cső- vagy gyűrűalakú, maradandó 15 deiformálása után lehetséges. A gátlószervet az anyag minőségének s a darab méreteinek megfelelő megválasztásával úgy méretezzük, hogy azt som a lövedék esetleges leejtéséből származó lökés, sem a 20 kilövés pillanatában a reá a gyujtószeg tehetetlenségi erői által gyakorolt nyomás egyáltalában nem vagy annyira ne deformálhassa, hogy a gyujtószeg hegye a csappantyút érhesse. Másrészt azonban 25 e szervnek a lövedék egy bizonyos, előírt végsebessége mellett való felcsapódásakor biztosan annyira deformálódnia kell, hogy a gyujtótű, a csappantyúba behatoljon. így tehát e gátlószerv anyaga 30 és méretezése függ a lövedék kaliberétől, kezdősebességétől, súlyától, nemétől s esetleg attól is, hogy azt milyen célra akarjuk használni. A kellő biztonság elérésére e gátlószervet általában úgy mé-35 rctezzük, hogy a felszerelt (komplett) gyújtóval ellátott lövedék 2—5 méter magasságból csiicsára leejtve, ne robbanjon. A kilövésnél a gátlószervre a gyujtótű tehetetlenségi erői által gyakorolt nyomás-40 nak csökkentésére, mely nagy kezdősebességű és kiskaliberű lövedékeknél igen nagy lehet, az ilyen lövedékekhez, való gyújtótűt súlyának csökkentése céljából célszerűen könnyűfémből, pl. alumínium-45 ból, vagy könnyű fémötvözetekből, pl. magnaliumból készítjük, míg nagyobb kalibereknél anyaga nehéz fém, pl. vas vagy acél lehet. A gátlószerv anyaga leglőnyösebben valamely lágy 50 fém, vagy fémötvözet lehet, melynek keménységét a fent megadott szempontok tekintetbevételével választjuk meg, tehát pl. kis súlyrí lövedékekhez való gyújtóknál, melyek leejtése-55 kor nem nagy erő hat a gyujtószegre, lágy ólmot használhatunk, nagyobb kaliberű, nehezebb lövedékekhez való gyújtóknál keményebb ólmot, annak ötvözeteit, ónt, lágy A'örösrezet, AT

agy rézötvözeteket alkalmazhatunk, lehet azonban e 60 szerv más képlékeny anyagból, pl. oly műmasszából is, amelynek szilárdsága a% idők folyamán nem szenved változást. Feltétlenül szükséges azonban az, hogy a gyujtószeg anyagának szilárdsága na- 65 gyobb legyen e gátlószerv anyagának szilárdságánál, nehogy a felcsapódásnál a gyujtószeg deformációja következhessek be. A találmány lényege tehát abban van, hogy az állandóan a gyújtóban ma- 70 radó, közvetlenül vagy közvetve ütközőszerv gyanánt kiképzett gyujtószegnek a csappantyúba való behatolását oly képlékenységű anyagból készült olyan gátló* szerv akadályozza meg, mely csak a lö- 75 vedék felcsapódásakor fellépő erők hatására szenved maradó deformációt. A találmány szerinti gyújtó, külön biztonsági berendezéssel is látható el. Erre némely esetben azért van szükség, mert kiskali- 80 berű és nagy kezdősebességű lövedékhez való gyújtónál olyanok lehetnek a viszonyok, hogy nincs nagy különbség azon két erő közt, melyek egyikét kilövéskor a tehetetlenség, másikát pedig felcsapódás- 85 kor a közegellenállás fejti ki a gyújtószegre különösen akkor, ha a lövedéknek laza felületre, pl. homokba, való felcsapódásakor is robbannia kell. Ilyen körülmények közt előfordulhat, hogy erősebb tői 90 tet, vagy a lövedéknek a lőfegyver csövében való, töltéskor észre nem vehető, me? szorulása esetén a lövedék olyan nagy gyorsulást nyer, hogy az ennek követke^ tében megnövekedett tehetetlenségi erők 95 a gátlószervet deformálhatják s a lövedék még a csőben vagy rögtön annak elhagyása után robbanhatna. A találmány s-zerinti biztosítószerkezeittel ellátott gyújtó úgy van kiképezve, hogy a töltet 100 felrobbanása még" ez esetben sem következhet be s annak a ténynek önmagában véve ismeretes felhasználásán alapul, hogy a lövedék kilövésekor saját tengelye körül forgásba jön s így a benne elrende- 105 zett tömegekre repülése közben állandóan eentrifugálerők hatnak. Az ezen az elven alapuló, centrifugálerőhatás folytán működő biztosítószerkezetektől a találmány jfzeirinti szerkeztet egyszerűségével tűnik no ki, mimellett a centrifugálerő hatása alatt elmozduló szerve]-, úgy vannak kiképezve, hogy a már kioldott biztosítók újra nem záródhat, azaz biztosító helyzetébe vissza nem térhet, még akkor sem, ha 115 a lövedék forgása megszűnik. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy, noha fentiekben mozgatható alkatrésznek min-