101413. lajstromszámú szabadalom • Mellső és hátsó fényjelző járművekhez
1Y1 e ljelent 193 0. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 101413. SZÁM. — IX/h. OSZTÁLY. Mellső és hátsó fényjelző járművekhez. Franké Herbert igazgató Míihlhausen. A bejelentés napja 1929. évi november hó 16-ika, A közlekedés biztonsága céljából a járműveket tudvalevőleg mellső és hátsó fényvisszaverő jelzőkkel szokták ellátni, melyek az illető járművet a mögötte ha-5 ladó vagy szembejövő járművekről idejekorán felismerhetővé teszik, hogy az összeütközés sötét éjjel se következzék be. E fényjelzők nem igényelnek saját fényforrással való megvilágítást, hanem ismere-10 tesek már oly üvegtestekből álló fényjelzők, melyek a mögöttük haladó vagy szembejövő járművek reflektoraiból (esetleg már messziről) reájuk eső fény hatására fénylenek s e tekintetben különösen 15 előnyösek az olyan fényjelző üvegtestek, melyek számos kis, teljes fényvisszaverődésű alakztok, különösen tetraederek csoportjaiból állanak, melyek (a szétszórt fény lehető elkerülésével hasznosított) 20 teljes visszaverődés révén erősen koncentrált és így már nagy távolságból észrevehető intenzív fénnyel hatnak. A találmány az ily fényjelzőknek a járművön való előnyös elhelyezésére, ill. állít-25 ható felszerelésére vonatkozik, oly értelemben, hogy azok egyrészt a jármű minden helyzetében, tehát ferde helyzetében is, élőiről, illetve hátulról jól láthatók legyenek, másrészt pedig csak akkor legye-30 nek hatásos helyzetükben, amikor arra tényleg szükség van, amint azt alább közelebbről ismertetjük. E kettős cél érdekében a találmány szerint a tulajdonképpeni fényjelző testet, pl, 35 tetraedercsoportok alkotta üvegtestet, illetve ennek foglalatát vagy tokját tetszőleges hosszúságú tartókaron alkalmazzuk, melyet a járművön oldalirányban kinyúlóan szerelünk fel, úgy hogy a fényjelző minden esetben, tehát pl. mint hátsó 40 fényjelző, a mögötte haladó járművekről, akkor is jól látható, ha az ezen fényjelzővel felszerelt jármű az országúton ferdén áll, vagy pl. kanyarodni kezd. Az oldalt kinyúló, aránylag hosszú tartókar lehe- 45 tővé teszi, hogy a fényjelzőket ú. n. pozíciós fényvisszaverőkként való alkalmazásuk esetén is minden esetben, úgy a szembejövő, mint a mögötte haladó és az illető járművet megelőző járművekről 50 idejekorán, jól észre lehessen venni. A pozíciós fényjelzők, melyeket a megelőzési oldalon szoktak elhelyezni, tudvalevőleg arra valók, hogy a közeledő járművek jelezzék, hogy mily széles a jármű profilja, 55 vagyis, hogy a jármű az út harántirányában meddig terjed; e jelzők a jármű oldalával való összeütközést vagy súrlódást vannak hivatva meggátolni és rendszerint kettős jelzőkből állnak, melyek mellső 60 és hátsó oldalukon különböző színű (rendszerint hátul piros, elől fehér) fényvisszaverő felületűek. Az eddigi pozíciós fényjelzők azonban ki nem elégítő elhelyezésük folytán céljuknak csak tökéletlenül 65 feleltek meg. A találmány szerint továbbá a fényjelzőt hordó, aránylag hosszú kart a járművön csuklósan erősítjük meg, úgy hogy az szükség esetén bármikor a kocsi oldala 70 felé leforgatható vagy a jármű belseje felé forgatható, amikor is tehát a kar többé nem nyúl ki. Ez lehetővé teszi, hogy pl. szűk utcákban (ahol, miután amúgy sem közlekedhetik egyidejűleg több jármű, 75 tehát a fényjelzőre átmenetileg nincs szükség), továbbá szűk kocsiszínekben stb. a fényjelzővel való összeütközésnek,
