101392. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tenniszverők húrozására

— 2 — két (109) és (110) korongnak egymástól mért távolsága úgy van megszabva, hogy mindenkor csakis a (109) és (110) korongok egyike kapcsolható a (108) tengellyel. 5 A (120) és (Í21) zsinórok egyik vége a (109, 110) korongok kerületéhez van erősítve, másik végük pedig a (122,123) (1., 2. ábra) karokkal van összekötve, amelyek a (D) csiptetőkésztilék működtetésére szol-10 gálnak. A (122, 123) karokon hosszrés van, amelybe az illető húzózsinór végét beköthetjük. A karok szilárdan vannak összekötve az (A) alzatban ágyazott (124, 125) 15 tengelyekkel. Az utóbbiak mindegyikében (127) hosszhorony van (2. ábra), amelyek mentében a (D) húrbeíogó csiptetőkészülék eltolható. A (D) készülék, amint a 6—8. ábrából látható, a (124) tengelyen lazán 20 foroghatólag ülő (130) üreges lemeztüstből áll, amely az egyik húrbei'ogópofát képezi és munkafelületén (131) redőkkel van ellátva. A (130) üreges testben két (132, 133) vezetőhüvely van és amelyekben a 25 második (136) befogópofa, két (134, 135) esapszög segélyével van vezetve. Ezen pofa munkafelületén szintén vannak (137) r:>dők, amelyek az alsó befogópofa (131) redőibe .illenek. A (130) üreges test a (134) 30 tengellyel konaxiáilis (138) hengeres felülettel van ellátva, amelyen a feszítendő húr felfekszik. Eme hengerfelület sugarát úgy szabjuk meg, hogy felső vízszintes érintője a munikasíkba, vagyis abba H5 a síkba essék, amelybe a húrt be kell húznunk. Mindkét befogópofát, úgyszintén a (138) felfekvő felületet (140, 141) gumilapok borítják, amelyek a befogópofáknak összesziorítása alkalmával a redőkbe nyo-40 múlnak, miáltal a húrok biztosan vannak befogva, de megsérülés ellen óva maradnak. A (130) üreges test belsejében, a (124) tengelyen, (143) forgattyú van. amelynek agya (145) ékkel kapaszkodik a 45 (124) tengely (127) hornyába, úgy hogy a forgattyú együtt fordul el a (124) tengellyel. A (143) forgattyú szabad végéhez (146) csuklórúd csatlakozik, amely a befogópofák áttörésein némi játékkal ke 50 resztülnyúl és egy a (136) felső befogópofám levő (147) ágyban elforgatbatólag van ágyazva. A (130) üreges testben (142) ólombetét van, aminek az a hatása, hogy az üreges 55 test önműködőlég a 6. ábrabeli nyugalmi helyzetébe áll be, ha nem hat húzás a (120, 121) zsinórokra. A (124, 125) tengelyivel (139) mérce (1., 3. ábra) van forgásra kapcsolva, ennek pedig az (A) gépalzatra erősített (139') mutatója van. Ez a szer ke- 60 zeit a szögelforduilás leolvasására és így a húr megnyúlásának, illetve megfeszítésének ellenőrzésére szolgál. A (122) kar a (124) tengelyen túlra vian meghosszabbítva és ez a (124') toldat, (128') húzózsi- 65 nór segélyével valamely, önmagában ismeretes (128) húzóerőmérővel van összekötve, amelyen a húrra gyakorolt húzóerő kilogrammokban leolvasható. A (D) csíptetőkésziüléknek a 9. ábra 70 (II. rajzlap) szerinti kiviteli példájánál a (250) üreges test a (124) tengellyel ékelt, azonban ezen eltolható ós (251) rovátékkal és egy gumiborítással ellátott, (138) hengeralakú felfekvőfelület van rajta. A 75 (250) üreges testhez a (252) csuklócsapban csatlakozik az elforgatható (253) kar és ezen van a másik, (254) befogópofa. A verőikeretből érkező (190) húrt a (254) befogópofa külseje körül hurkoljuk és az- 80 után a kéit pofa között vezetjük át. Ha most a (124) tengelyt elforgatjuk, akkor a (190) húrt először is egymáshoz szorítja a befogópofákat, a húr közibükcsiptető dik és a (124) tengely továbbiorgatásávial 85 megfeszül. A (250) üreges test fentebb mondott (138) hengeres külfelületének sugara úgy van megszabva, hogy a hengeres felületet érintőlegesen érő (190) húr a munkásíikbain mariad. 90 A verő (148) nyelének (1., 3. ábra) befogadására szolgáló (B) készülék az (A) gőpajziaton vian megerősítve és két, központosán szorító (150, 151) pofája van, amelyeket a (152) csavarorsó, valamint a 95 (153) kéziikerék segélyével satuszerűleg egymáshoz közelre hozhatunk, vagy egymástól eltiávolíthatunik. A verőnyelek szokásos nyoloszögileitieisségéhez képest a (150, 151) pofiák belső felükön szögletesekként 10 vannak kiképezve, úgy hogy a nyél nem fordulhat el. Az állványzaton továbbá két (155, 156) sín (2., 3. ábra) van megerősítve és ezek hordják a (157) keretoldalak befogására, szolgáló két (C) készüléket. ic Ebből a célból a (155, 156) sínek aljára egy (160) harántsín (4., 5. ábra) van szegecsel ve, amelynek végein (161, 162), illetve (163, 164) kétkarú emeltyűk forgathatólag vannak ágyazva. A (161, 163) 11 emeltyűikarok végén két, fogószerű (166, 167) emeltyű van foirgiathiatólag ágyazva. Az utóbbiak végei (168, 169) befogópopofiákiká vainnaik kiképezve és a verőkereit védelmére gumival vannak áthúzva. A 11 (166, 167) emeltyűk másik két vége között egy-egy (170) excenter van elrendezve, melyet a (171) emeltyű segélyével elfor-