101391. lajstromszámú szabadalom • Radioantenna

— 2 — jeladó antenna által kisugárzott jelzési hullámok visszaadására való készülékekkel helyettesítjük. A (6) használati áramkör a (7) vezetékkel különféle módon csa-5 tolható; ennek két kiviteli alakja a mellékelt rajzon példa gyanánt van feltüntetve. Az 1. ábrában feltüntetett elrendezésnél hőelektromos elem alkalmazása van ábrázolva, mivel ezen ábra feladata ama kí-10 sérleti elrendezés szemléltetése, amelyet az áramhatás meghatározására használunk, amidőn rádió vevő antenna mellett, mint aminő például a (7) vezeték, ugyanazon sugárzási mezőben az említett veze-15 ték közvetlen szomszédságában az előzőkben ismertetett „passzív vezetéket" rendezünk el, amely a (7) vezetékkel egyenlő és amely gyanánt a felvett esetben a (7a) huzalt alkalmazzuk. A (G) áramkörben 20 fellépő áram a (7) vezetékben keringő áram függvénye. A (7a) passzív vezeték a térben el van szigetelve, kivéve azon kölcsönös hatásokkal szemben, amelyek a két vezeték között fellépnek. Azt találtuk, 25 hogy az aktív vezetékben és ennélfogva bármely egyenesvonalú antennában, amelyet rövid hullámok felvételére használunk, az áram felette nagy mértékben növekedik, ha az előzőkben ismert módon az 80 aktív vezetékkel szemben és vele gyakorlatilag párhuzamosan passzív vezetéket rendezünk el, amely az aktív vezetéktől olyan távolságban fekszik, amely az aktív vezeték hosszával meghatározott arány-35 ban áll. Az áram emellett hirtelen növekedik a két vezeték között levő köz csökkentésével. A (6) áramkör összekötő végszorítói egymástól változtatható távolságban fekszenek, hogy azok egymástól 40 való távolságának, illetve helyzetük változtatása révén a hőelektromos elemmel összekötött jelző készülék kívánt középérzékenységét érjük el. Az említett végszorítók az aktív vezetékkel ennek közép-45 pontjához szimmetrikusan kapcsolandók, ha a lehetséges legnagyobb kilengést kívánjuk elérni. A 2. ábra azt a hatást szemlélteti, amely fellép, amidőn az 1. ábrában feltüntetett 50 (7) és (7a) huzalok között levő közt változtatjuk. A (7) huzal helytállóan, míg a (7a) vezeték mozgathatóan van elrendezve azon síkban, amely a (3) és (7) huzalokon van átfektetve. Azok az értékek, amelyek 55 felvitele révén a görbét kaptuk, azokat az értékeket képviselik, amelyeket különleges kísérleti vizsgálat körülbelül 5 méter hullámhossz mellett eredményezett. Az abszcisszára a (7) és (7a) huzalok között mért távolság méterekben és az ordiná- 60 tára az áramleolvasások mílliamperekben vannak felvive. Közvetlenül a görbe alatt feltüntetett szakadozott vonal a milliamperleolvasást adja azon esetben, amikor a (7a) vezeték végtelen távolságban 65 fekszik és így csupán egyszerű elemből, vagyis egyszerű huzalból álló antennára vonatkozó leolvasásoknak felel meg. A görbe ordinátái tehát ezen szakadozott vonal ordinátáival hasonlítandók össze az 7( áram-növekedés mértékének megállapítása céljából azon esetben, amidőn a (7a) passzív iker-vezetéket alkalmazzuk. A passzív iker-vezeték alkalmazása a rezonancia élességének nagyon jellegzetes 7j növekedését is eredményezi és így az egész antenna frekvenciaválasztó képességének növekedését is. Azt találtuk, hogy a vezetékpár önrezgése megközelíti X - A L. 8( értéket, amint a vezetékek között a köz csökken. Ezen egyenletben 1 a hullámhossz és L mindkét vezeték, illetve huzal hossza. A vezetékek egymástól való távolságának lehetséges legkisebb értéke gya- 81 korlati esetben a pontos egyenes vonaltól való eltérés és a vezetékek ama mozgása által van meghatározva, amelyet például a levegőáramok okoznak. Azon célból, hogy a földtől eredő zava- 91 rokat elkerüljük, a felvevő vezetékeket jól magasan a földtől kell elrendezni. Vizsgálatainknál a vevő vezetékek a földtől 2.55 in magasságban voltak elrendezve. Ajánlatos a használt frekvenciák mellett 9 olyan vezetékek alkalmazása, amelyek ohmikus ellenállása nagyon kicsiny. A kísérleteknél alkalmazott vezetékek réz-és sárgaréz csövek voltak, amelyek átmérője 13 mm volt. 1 A végzett kísérleteknél megállapítható volt, hogy amint a vezetékek között levő távolságot növeltük, vagyis amint a görbe az érintőleg fekvő egyeneshez közeledett, amely a végtelen nagy távol- 1 ságra vonatkozó áramot adja, az áram amplitúdója ciklikus változásokon ment keresztül, amelyeknek szinusz-hullám alakja van. Ez a jelenség ama tény folyománya, hogy a két vezeték által felvett 1 hullámok fázisai annak folytán, hogy a sugárzó energia mezejében nem esnek egybe, egymástól eltérni törekszenek és amikor a vezetékek között viszonylagos elmozgás van, a fázisviszony megfelelően ] változik. Ez a hatás csak akkor vesz fel jelentékeny értékeket, amikor a két veze-