101339. lajstromszámú szabadalom • Kombinációs relaiscsoportokkal működő automatikus távbeszélőberendezés
Megjelent 1930. évi november li ó 8 -án . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101339. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Kombinációs relais-csoportokkal működő automatikus távbeszélőberendezés. Gotthilf Ansgarius Betulander mérnök Södertörns-Villastad (Svédország). A bejelentés napja 1928. évi december hó 14-ike. Svédországi elsőbbsége 1923. évi január hó 25-ike. Jelen találmány automatikus távbeszélők úgynevezett kombinációs relaiscsoportjain eszközlendő javításokra vonat kőzik, mely csoportok tetszés szerinti i jelző- és kapcsolóalkatrészekkel vannak ellátva. A találmány célja ezen relaiscsoportok kapacitását növelni anélkül, hogy kombinációs csoport jelző- vagy kapcsolóalkatrészeinek vagy mindkettő-i nek száma növekedne. A találmány tárgya a csatolt rajzon vázlatosan van ábrázolva. Az 1. ábra ismert szerkezetű kombinációs csoportot mutat, melynél az egyszerűség kedvéért a rúgósorozatok egyetlen kon< taktuspárból állanak, de nyilvánvaló, hogy tetszés szerinti kontaktuskombinációból is állhatnak. A 2., 3., 4. és 5. ábrák a találmány szerinti kombinációs csoportok változatait mutatják. Az 1. ábrában (al—a9) kontaktuspárokat jelölnek, melyek az (1) vezetékhez vannak kapcsolva. A (bl—b3) rudak a (dl—d9) jelzőkarokkal vannak ellátva, melyek a (b) rudak forgatásánál oly helyzetbe hozatnak, hogy egy-egy (al— a9) kontaktuspárt működtethetnek (zárhatnak vagy nyithatnak), (el—e3) függőleges rudakat (jelzőalkatrészeket) jelöl, melyek a (gl—g9) kapcsolókarokkal vannak ellátva; utóbbiak az (fl—f3) mágnesekkel olykép forgathatók, hogy a megfelelő kapcsolóalkatrész az egyik munkahelyzetébe vezetett jelzőkart a megfelelő kontaktuspár működtetésére kényszeríti. Tíz jelzőalkatrésszel és ugyancsak tíz kapcsolóalkatrésszel ilyenformán az (1) vezetékhez kapcsolt száz kontaktuspár közül bármelyik választható. A meg- 40 hajtóelemek a (b) és (e) rudak egymást keresztezően vannak elrendelve, amint az a rajzon látható. Jelen találmány értelmében már most ezen relaiscsoport kapacitását azáltal nö- 45 véljük, hogy a közös jelző- és kapcsolókarokhoz a meghajtóelemek mindegyik keresztezésénél két vagy több, egymástól független kontaktussorozatot rendezünk el, melyek egy átkapcsolóberendezéssel 50 választhatók. A 2. ábra ilyen elrendezést mutat. Minden egyes (d) jelzőalkatrészpárhoz és (g) kapcsolóalkatrészhez két (a) és (xa) kontaktuspár van elrendezve, melyek közül 55 az (a) az (1) vezetékhez és az (xa) a másik (11) vezetékhez van kapcsolva. Az (1), illetőleg (l1 ) vezetékekhez kapcsolt kontaktuspárok választására a (h) átkapcsoló szolgál. A kombinációs csoportok- 60 nak ezen elrendezésével lehetővé vált, hogy pl. tíz jelzőalkatrész és tíz kapcsolóalkatrész segítségével kétszáz kontaktuspár közül a tetszés szerintit választhassuk; ezt azáltal értük él, hogy mindegyik 65 (al, xal, a2, xa2) stb. kontaktuspárból álló kapcsolókontaktuscsoportban a megfelelő egyeskontaktusokat közös kapcsolórendszerré egyesítettük. Lényeges körülmény, hogy az egyes (a, 70 xa) stb. kontaktuspárok helyett önmagukba ismert kontaktussorozatokat is alkalmazhatunk. A 3. ábra oly megoldást mutat, melynél minden jelzőalkatrész számára a kon- 75 taktuspárok két (a és xai) csoportra van-
