101321. lajstromszámú szabadalom • Fényelektromos cella és eljárás annak előállítására

— 3 — transzformátor áramával hevítjük s az izzószál és a sóolvadék közé az ábrán fel­tüntetett polaritással a (7) telepet kap­csoljuk, mire az izzószál és a sóolvadék 5 között áram indul meg, amelyet a bura légüres terén keresztül az izzószálból ki­lépő elektronok, az üvegfalon keresztül pedig az üvegben foglalt positív nátrium­ionok közvetítenek. Ez utóbbiak az üveg-10 falon át befelé vándorolva a burában gőzalakban felszabadulnak s annak felső hidegebb részén összefüggő fémtükör for­májában lecsapódnak. A lecsapódást elő­segítendő, célszerűnek bizonyult a bura 15 felső részét hűteni, ami a 2. ábrán feltüntetett, levegőárammal hűthető fog­lalattal történhet. Itt (10) jelenti a hen­geres foglalattestet, (11) és (12) az izzó­szál kivezetéseit alkotó peckek felvéte-20 lére szolgáló hüvelyeket, s (13) a hűtő levegő hozzávezetésére szolgáló csövet. A cellára alkalmazott fejet — miként azt a 3. ábrán feltüntettük — célszerűen a fe­néken szokásos (14) nyíláson kívül, a pa-25 lástfelületen elhelyezett (15) nyílásokkal látjuk el; a hűtőlevegő a (14) nyíláson jut a fejbe s a (15) nyílásokon távozva, a fej és a foglalat közén áramlik ki és a bura felső részét egyenletesen hűti. Az elektro-80 lizáló áram erőssége, azaz a nátrium tü­körképződésének gyorsasága a (8) változ­tatható ellenállással szabályozható; a mindenkori áramerősség mérésére a (9) árammérőműszer szolgál. 85 Akár desztillálással, aki'ir elektrolízis­sel történik az alkálifém bevitele a cel­lába, az így nyert katóda részére áram­hozzávezetésről kell gondoskodni. Evég­ből a bura azon részén, ahol az alkálifém 40 lecsapódik, a bura falába különálló áramvezetőt szokás beforrasztani. A cella előállítását lényegesen megegyszerűsít­hetjük, ha ezt a katódárambevezetőt ugyanabban az állványban helyezzük el, 45 amely az izzószálat (anódát) hordja. Egy ilyen, a kétfonalas autólámpáknál hasz­nálatos állványt a (4) ábra tüntet fel. Itt (16) és (17) a (20) izzószál két árambeveze­tője, míg a (18) árambevezető a katódát 50 alkotó pl. nátriumtükörrel való vezetői összeköttetésre szolgál. Evégből a rézből, nikkelből, vagy más hasonló anyagból készült (19) toldalékkal van ellátva, amely az ábrán feltüntetett módon az áll-55 vány tárcsájához van hozzáhajlítva. Ha az így elkészített állványt a burába a szo­kott módon beforrasztjuk, a (19) toldalék­huzal a bura nyakához fekszik s ahhoz felületesen hozzáforrad, miként az az (5) ábrán fel van tüntetve s az oda lecsapódó 60 pl. natriumtükörrel vezetői összeköttetést létesít. A találmány szerinti katódáknak (pre­parálásához" szükséges elpárologtatandó fémet célszerűen szintén a (4) ábra sze- 65 rinti, vagy ahhoz hasonló, a cella vala­mennyi bevezetését tartalmazó állványon, illetőleg az abban beforrasztott árambe­vezetők, illetőleg elektródák valamelyi­kén helyezzük el és a Joule-hővel való 70 melegítéssel vagy elektronbombázással he­vítjük fel. A 4. ábrán feltüntetett (20) izzószálat az elpárologtatandó fémből ké­szítve, avagy avval pl. galvanikus úton bevonva, az elpárologtatást árammal való 75 közvetlen melegítéssel hajtjuk végre, mi­közben a párolgás sebességét az izzító áramerősséggel szabályozhatjuk. Ez az elrendezés, illetőleg eljárás célszerűen átdesztillálással készülő katódák készíté- 80 sénél használható, ahol az izzószálra, mint elektronforrásra nincsen szüksé­günk. Az elektrolitikus alkálibevitel ese­tén az elpárologtatandó fémet célszerűen a (18) árambevezetőn helyezhetjük el a 85 6. ábra szerinti elrendezésben, ahol a (21) toldat maga az elpárologtatandó fém le­het, illetőleg annak felvételére szolgál­hat, s amelyet ismert módon elektronbom­bázással izzíthatunk fel, miközben, ha 90 szükséges, az izzószál elektronáramának egy részét egyidejűleg az alkálifém elek­trolitikus bevitelére is felhasználhatjuk. Még egyszerűbb eljárást, ill. elrendezést nyerünk, ha az elpárologtatandó segédfé- 95 met az izzószál (16) és (17) tartóira visz­szük fel, pl. galvanikus úton, ill., ha e tartókat magából az elpárologtatandó fémből készítjük. E tartók kellő mérete­zésével elérhetjük, hogy ezek az izzószál 100 megfelelő terhelése esetén — különösen az izzószál felerősítése helyén a (23) és (24) pontokban (4. ábra) olyan magas hő­mérsékletre hevíttetnek, hogy a reájuk vitt fém, ill. maga a tartó anyaga néhány 105 perc alatt észrevehető mennyiségben pá­rolog. A lámpatechnikában egyébként is használatos nikkelelektródákkal ez az el­járás különösen könnyen vihető keresz­tül, mivel a nikkel már jóval az olvadás- 110 pontja alatti hőmérsékleteken észrevehe­tően párolog. Példaképen említhetjük, hogy ha a (16) és (17) tartók 6.6 mm nik­kelhuzalból készülnek, s 12 volt 50 wattos izzószálat szerelünk rájuk, az izzószálat 115 kb. 16 Volttal terhelve, a tartók végei —­ahol az izzószál hozzá van hegesztve — már észrevehető méretekben párolognák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom