101205. lajstromszámú szabadalom • Összecsukható ágy

Megjelent 193Q. évi október hó 21-én. MAGTÁR KIRÁLYI l|Hi SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101205. SZÁM. — XVI/f. OSZTÁLY. Összecsukható ágy. Prohászka János vas- és fémbútorgyáros Budapest. Pótszabadalom a 94681. sz. törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1930. évi iebruár hó 1-je. A találmány a 94681. számú szabadalom­ban ismertetett kétrészes derékalj (mat­rac) felvételére való, összecsukható ágyra vonatkozik és célja abban van, hogy a gya-5 korlatilag megkövetelt fő méretek, neveze­tesen az ágy szélességének és hosszúságá­nak betartása mellett, az ágy összecsukott helyzetében, a lehető legkisebb méreteket érjük el, előállításában pedig anyag- és 10 munkamegtakarításokat biztosítsunk és ez­által oly összecsukható ágyat teremtsünk, amely a jelenlegi, szűkös lakásviszonyok között is kényelmesen elhelyezhető, más­részt a tekintetbe jövő társadalmi osztály 15 által is beszerezhető legyen. E kettős célt, a találmány szerint, azáltal érjük el, hogy az ágy fekvőfelületéül a fejrészt is felhasználjuk és pedig oly mó­don^ hogy utóbbin, ismert módon, szövetet, 20 erős vásznat vagy szőnyeget erősítünk meg, amelyen a fejpárna elhelyezhető és az egész fekvőfelületnek így hátramaradó, mintegy s /4 részét vonjuk be a szokásos módon acélsodronyszövettel, amelyre a két-25 részes derékalj kerül. Az acélsodrony szö­vet és a derékaljak méreteinek ilyeténkép való csökkentése az összecsukható ágy elő­állításában lényeges anyag- és munkabér­megtakarítást jelent. 80 A mellékelt rajz 1. és 2., valamint 3. és 4., továbbá 5. és 6. ábráin a találmánybeli, összecsukható ágy három példaképem, ki­viteli alakja, az ágy használati és össze­csukott helyzetében, oldalnézetben látható. 85 E kiviteli példákban az egyes alkatrészek megjelölésére a törzsszabadalomban hasz­nált jelzéseket alkalmaztuk, úgy hogy azok külön ismertetésétől e helyen eltekinthe­tünk. Lényeges eltérés a törzsszabadalomban 40 ismertetett, összecsukható ágytól a fejrész különleges kivitelében mutatkozik. A szélső (g) lábpár ugyanis a tulajdonképeni fej­résszel nem alkot mereven összefüggő egé­szet, hanem a (g) lábakat, miként ez az 45 1., 3. és 5. ábrákon látható, az ágy keret síkja fölé meghosszabítjuk és az így adódó (n) lábnyúlványokkal a szövettel, vászon­nal vagy szőnyeggel bevont (o) fejrészt csuklósan összekapcsoljuk. Az (n) lábnyúl- 50 ványokon azonkívül bevágásos (p) támasz­tókarokat is ágyazunk foroghatóan, ame­lyek más és más (r) bevágásnak az (o) fejrész (s) peckébe való beakasztása révén a fejrésznek különböző szög alatt való ál- 55 lítását és rögzítését teszik lehetővé. Az (n) lábnyúlványok végei az 1. és 5. ábra szerint kifelé hajlanak, miáltal az (o) fejrész az ágy összecsukott állapotá­ban kívülre kerül (2. és 6. ábra). A 3. ábra 60 szerint az (n) lábnyúlványok vége befelé hajol és ekkor az (o) fejrész, az ágy ösz­szecsukott helyzetében, a (b) keretrész belső oldalához simul (4. ábra). A szokásos acélsodronyszövet, miként 65 már említettük, csupán az (a, c, b) keret­részekre terjed ki és ezáltal az acélsod­ronyszövet anyagában mintegy 25o/0 meg­takarítást érünk el. Az acélsodronyszövetre helyezett két 'derékalj, előnyösen, az (n) 70 nyúlványok magasságába kerül és ily mó­don a ferdén beállított és (p) támasztóka­rokkal rögzített (o) fejrészen kifeszített szövet a fekvőfelületnek folytatását adja. Az 5. és 6. ábrán bemutatott kiviteli 75 alak a másik két kiviteli alaktól csupán annyiban tér el, hogy míg ezeknél a kö­zépső (c) keretoldal, az ágy összecsukása-

Next

/
Oldalképek
Tartalom