101155. lajstromszámú szabadalom • Világító pisztoly
Meg-jelent 1930. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLY' SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101155. SZÁM. — XIX/c. OSZTÁLY. Világítópisztoly. Gebauer Ferenc mérnök és „Danuvia" Ipari és Kereskedelmi R.-T. cég1 Budapest. A bejelentés napja 1929. évi november hó 30-Lka. Az ismert világítópisztolyok nem felelnek meg céljuknak, mert egyrészt működésükben gyakran zavar áll be és másrészt nehéz testi fáradságot okoznak. Mű-5 ködési zavarokkal különösen oly világítópisztolyoknál kell számolni, melyek egyszerű szerkezetűek. A műszaki követelményeknek megfelelő szerkezetű világítópisztolyoknál a töltés, a kakas felhúzása 10 és a kiürítés több fogást igényel, melyek időveszteséget okoznak és melyek gyakran a kezelőnek mindkét kezét elfoglalják; különösen a kezelő keze fárad ki, mert a világítópisztolyoknál szükséges 15 nagy kaliber következtében erős visszalökés keletkezik, ami több lövésnek leadását rövid időn belül, amint azt a jelzések megkövetelik, lehetetlenné teszi. A jelen találmány célja már most oly 20 világítópisztolynak létesítése, mely az említett hátrányokat kiküszöböli és mely a legteljesebb üzembiztonság mellett a kétszeresnél is több lövés leadására alkalmas, mint az ismeretes világítópisztolyok. 25 Ennek megfelelően a jelen találmány szerinti világítópisztolynak ágyazata, billenőcsöve és retesze van, melyek az elsütési gázok lökésének elemésztésére, ezektől működtetve, közösen futnak visz-80 sza, amikor is a cső az ágyazattal a retesz segélyével van összekötve; mialatt ezek az alkatrészek a pisztoly fogantyújához képest visszafutnak, felhúzák az elsütőkészüléket; a visszafutás befejezése után 35 az ágyazat, a billenőcső és a retesz, rúgóhatás alatt, ismét közösen előrefutnak, amikor is azonban a reteszt az előrefutás befejezése előtt visszatartjuk, úgy hogy az előrefutás hátralevő részét csak az ágyazat és a kireteszelt billenőcső teszi 40 meg; az előrefutás végeztével a cső, rúgóhatás alatt, billenőmozgást végez, ami egy kivetőkészüléket hoz működésbe, mely a töltényhüvelyt először meglazítja és aztán a csőből kiveti. Űj tölténynek be- 45 vezetése után a csövet visszabillentjük, miáltal a kivetőkészülék eredeti helyzetét foglalja el és a cső elreteszelődik. Hogy a töltényhüvelyeket a csőből biztosan lehessen kivetni, a csövet nagy 50 töltőtérrel kell kiképezni, amikor is azonban tömítetlenség következtében a töltőtér annyira elpiszkolódik, hogy a hüvelyek több lövés után megakadnak. A találmány szerint már most a töltőteret 55 ugyanoly naggyá képezzük ki, hogy a töltényeket kényelmesen lehet abba behelyezni, a töltőtér előtti csőrészt azonban megszükítjük, hogy a mellső töltényvég e csőrész hátsó végéhez szorosan 60 hozzáfeküdjön, miáltal a töltőtér biztos tömítését érjük el. A mellékelt rajzok a találmányt képező világítópisztolyt példaképpen egy foganatosítási alakban tüntetik fel. Az 65 1. ábra a világítópisztoly hosszmetszete, felhúzott kakassal és zárt csővel. A 2. ábra a kivetőkészülék hosszmetszete, az 1. ábra helyzetében. A 3. ábra a kivetőkészülék egy részének 70 felülnézete, a 2. ábra helyzetében. A 4. ábra a világítópisztoly hosszmetszete, billentett csővel és kiváltott kivető* készülékkel. Az 5. ábra a kivetőkészülék hosszmetszete, 75 a 4. ábra helyzetében. Az (1) csövet (1. ábra), melyben külön töltőteret képeztünk ki, a (3) csap a (2)
