101134. lajstromszámú szabadalom • Ragasztó eljárás és a hozzávaló képlékeny ragasztószer

— 2 -cióval egyesülnek, mely a közbeiktatott hártyában foglalt vulkanizáló szerekkel azonos jellegű vulkanizáló szereket tartalmaz, vagy mely saját vulkanizátor-tartal-5 mával, érintkezés és vándorlás folytán a hártya gumitartalmának is vulkanizátort ad. A közbeiktatott réteg gumitartalma félig vagy gyengén vulkanizált lesz, ha re-10 generált belső abroncs-csövek diszpergált gumiját használjuk, vagy még latex alakjában gyengén vulkanizált gumit. Ez néha előnyös, különösen oly proteidek alkalmazása esetén, melyek nem melegség 15 hatására keményednek meg A találmány céljaira oly proteidek használhatók, melyek rendesen vízben oldhatók, de megfelelő módszerekkel és szerekkel megkeményíthetők és vízállóvá tehe-20 tők. így pl. a proteid gyanánt dextrint, állati vagy növényi enyvet használunk, melyek nem tehetők vízállóvá egyszerűen a víz kiűzésével és meleg hatására, akkor formaldehidet használhatunk az alzat és 25 a vulkanizált kaucsukanyag közé iktatandó kötőréteget alkotó hártya előállítására. Minthogy ezeknek és más proteideknek vízben való oldhatóságát hasznosítjuk, szükséges, hogy a proteiddel kevert 30 gumi oly vizes emulzió vagy szuszpenzió alakjában legyen, amilyen a már koagulált gumi diszpergálása útján kapott természetes vagy mesterséges latex. Ha formaldehid hatására megkeményedő dex-35 trint, állati vagy növényi enyvet használunk, a proteidet először a guminak oly vizes diszperziójával kell kevernünk, melyben még a vulkanizáló szer is célszerűen el van osztva. Ezt a keveréket, még 40 folyékony állapotában, az alzatra kiöntjük. Amikor a folyadék hártyává dermedt, formaldehiddel kezeljük. Ez a művelet a proteid-komponenst vízállóvá teszi a gumikomponens befolyásolása nélkül. Ha 45 formaldehidet akkor vezetnénk be a keverékbe, amikor még folyékony és mielőtt a latex szárítás útján koagulált, a kapott hártya gumikomponensének egyenletes diszperziója, illetve eloszlása mégzavar.50 tatnék a gumi-aggregátumok korai koagulálása következtében. Ha proteid gyanánt zselatint vagy vizahólyagot használunk, akkor úgy járunk el, hogy a fényképészetben ismert módon, 55 a proteid bikromát oldatát állítjuk elő, azután gumit és célszerűen vulkanizáló szert is bekeverünk, a keveréket még folyékony állapotában az alzatra kiöntjük és megszárítjuk. Azután a hártyát fény hatásának tesszük ki; amikor a zselatinbikromát 60 vízálló lesz. Az eljárás gyors és könnyű kivihetősége szempontjából melegben koaguláló proteidet, pl. tojásfehérjét, vért vagy véralkatrészeket, pl. hemoglobint használunk. 65 Kísérleteink szerint a találmány céljaira ez utóbbi a legalkalmasabb proteid. Példa: Latexet hemoglobin vizes oldatával oly arányban keverünk, hogy a keverék 70 40 rész hemoglobint és 50 rész szilárd latexalkatrészt tartalmaz. Ehhez a keverékhez 10 rész rendesen akcelerátort is tartalmazó vulkanizáló szert adunk hozzá. Ha ezeket az anyagokat a keverékben 75 kölcsönösen jól elosztottuk, a folyékony keverék vékony rétegét az alzatra, pl. porlasztás, rákenós, mártás útján kiterítjük, ahogy a körülmények éppen megkívánják. A folyékony keverék konzisz- 80 tenciája a viszonyokhoz képest módosul. Az alzat felszíne gyakran szabálytalan és nem alkot sima és vízszintes vivőfelületet a hártyaanyag számára. Ekkor ez utóbbinak annyi vizet kell tartalmaznia, hogy 85 az anyag íolyékonyságát biztosítsa. A keverék, viszkozitása folytán, folyékony hártya gyanánt, közönséges festék módjára fog tapadni. A viszkozitást szabályozhatjuk vagy fokozhatjuk is, pl. csekély 90 mennyiségű cinkoxid hozzáadásával. Ennek hatása abban nyilvánul meg, hogy sűríti a hemoglobinoldatot. Az alzatra felrakott hártyaanyagot célszerűen oly hőmérsékleten kell szári- 95 tani, mely alig haladja meg a hemoglobin koagulálási vagy leülepedési hőmérsékletét. Annak a légkörnek nedvességtartalmát, melyben a hártyákat szárítjuk, szabályozni kell. A nedvességtartalom 100 20—40% legyen; a legjobb nedvességi fok kb. 30%. Ha a hártyát ilyen nedvességtartalmú légkörben kb. 65° C mellett szárítjuk, melynél a hemoglobin ugyan koagulál, de melynél a hártya még számba- 105 vehető mértékben nem vulkanizálódik, a proteid nedvességtartalma kb. 5 súlyszázalékra csökken. A nedvességtartalomnak kb. 8%, azaz a rendes nedvességtartalom alá való csökkenése igen fontos, mert 110 ha a nedvességtartalom 8%-nál nagyobb, akkor a nedveség meghaladja a koagulációs reakcióhoz szükséges nedvességmennyiséget, amikor is a nedvességtöbblet gőzfejlődésre és hólyagosodásra vezet, 115 ha a hártyaanyagot a rendesen 100° C fö-