101128. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ingadozó feszültségű áramfeszültségegyenértékének és időegyenértékének meghatározására elektromos fogyasztókészülékek megvizsgálására

Megjelent 193Q. évi október hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101128. SZÁM. — "VH/g. OSZTÁLY Berendezés ingadozó feszültségű áramfeszültségegyenértékének és időegyenértékének meghatározására elektromos fogyasztókészülékek megvizsgálására. Egyesült Izzólámpa- és Villamossági R.-T. Újpest. A bejelentés napja 1927. évi január hó 24-ike. A legtöbb elektromos készülék bizonyos megadott, állandónak feltételezett feszültségre van szerkesztve. A gyakorlatban azonban a hálózati feszültség többé-ke-5 vésbbé mindig ingadozik. Elektromos készülékeknek megvizsgálására az ilyen ingadozó hálózati áramok általában azért nem alkalmasak, mert így a vizsgálat eredményéből biztos következtetést vonni 10 nem lehet. Ezért a gyakorlatban erre a célra rendszerint gondosan szabályozott feszültségű áramot használnak és a feszültség állandó voltát ellenőrzik. Ez a ^szültségszabályozás és ellenőrzés azon•ii bonyolult és költséges berendezést •nyel. Ennek elkerülésére már eddig is aján< ittak olyan eljárásokat, melyek segítségével az elektromos készülékek megvizs-20 gálása ingadozó hálózati feszültségű áramnal is lehetséges. Minthogy egy készülék vizsgálati eredménye csak akkor alkalmas az összehasonlításra, ha tekintetbe vesszük a feszültségingadozásokat :'5 is, ilyen esetekben a készülék működésének elbírálására a valóságos, ingadozó feszültség helyett rendszerint azt az állandó feszültséget számítják ki és veszik tekintetbe, amely mellett a készülék $0 igénybevétele ugyanakkora volna, mint a valóságban fennálló, de ingadozó feszültségnél. A feszültségnek ezt a számított értékét „feszültségegyenérték"-nek nevezik. Ha olyan elektromos készüléknek a hasz(5 nálat folyamán való viselkedését vizsgáljuk, mely bizonyos korlátozott működési időre van szerkesztve, mely idő alatt a készülék elhasználódik, tönkre megy, mint a milyen például az izzólámpa, úgy gyakran célszerű ezen „feszültségegyenérték" 40 helyett azt az időtartamot számításba venni, amely alatt a készülék ugyananynyira elhasználódott volna, ha a feszültség az egész idő alatt a megadott állandó értékű maradt volna. Ez az időtartam az 45 „időegyenérték". Szolgáljon például egy izzólámpa-élettartamvizsgálat. Ha a lámpát 110 volt megadott hálózati feszültségű árammal 1000 órán át égetjük és az állandó feszült- 50 ségmérés adataiból kiszámítjuk, hogy 113 volt az a feszültség, mely minden ingadozás nélkül a készüléket 1000 óra alatt ugyanannyira vette volna igénybe, mint az állítólag 110 voltos, valóságban 110 volt 55 körül ingadozó feszültség, úgy ez a 113 volt a „feszültségegyenérték". Ehelyett számíthatjuk azt az időt is, mely alatt az izzólámpa igénybevétele ugyanakkora lett volna, mint a vizsgálat időtartama alatt, 60 ha a feszültség ingadozás nélkül 110 volt lett volna állandóan; jelen esetben az így nyert „időegyenérték", mely a feszültségegyenértékből egyszerűen kiszámítható, 1450 óra. 65 Természets, hogy ily készülékek, pl. izzólámpák, erősítőesövek, röntgencsövek viszgálatánál a feszültség ingadozásainak bizonyos határokon belül kell maradniok, mert túl nagy ingadozások esetén össze- 70 hasonlítható eredményeket kapni nem lehet, nagymértékű túlfeszítés pedig a készüléket másodpercek alatt tönkre teheti. A „feszültségegyenérték" meghatáro-