101102. lajstromszámú szabadalom • Villogó-fény berendezés

Megjelent 1930. évi október hó 1-én, MAGYAR KIRÁLY! SZÁRADAT,m PTRrtSÁÖ SZABADALMI LEIRAS 101102. SZÁM. — VIE/h. OSZTÁLY. Villogófényberendezés. Dr. Krassó Tibor mérnök Budapest. A bejelentés napja 1929. évi február hó 23-ika. Villogófény berendezéseknek olyan világító szerkezeteket hívnak, melyeknek lénye időszakonkint kigyullad és elalszik. Ilyen berendezéseket gyakran használnak figye-5 lemkeltés céljából, mert a villogófény szembetűnőbb, mint az állandóan világító lámpa. Különösen vasúti és egyéb jelzőkészülékeknél vált be a villogóíény alkalmazása, de sikerrel használják reklám cé-10 lókra is. Az eddig forgalomba hozott villogófény berendezéseknél általában elektromágneses áramszaggatót használtak, többnyire higany kontaktusokkal. Az ilyen készülékek 15 azonban nem elég üzembiztosak, mert a mozgó alkatrészek az állandó igénybevétel folytán hamar elromlanak és a higany kontaktus is tönkre megy a szaggatásnál keletkező ívtől. 20 A jelen bejelentés tárgyát képező készülék az áramszaggalást mozgó alkatrészek és higanykontaktus nélkül idézi elő és üzembiztossága kifogástalan. A kívánt hatás előidézésére a bejelentő a 25 foto-elektromos cella azon ismert tulajdonságát használja fel, hogy megvilágítva eredeti belső ellenállása lényegesen csökken. A találmány lényege az, hogy a fotocella úgy van összekapcsolva egy elektromos 30 fényforrással, hogy a lámpa áramának növekedését, illetve csökkenését a fotocella ellenállásváltozása szabályozza és hogy a fotocella ellenállásának változását éppen a vele összekapcsolt lámpa fénye váltja ki. 35 Minthogy azonban a fotocellán csak igen kis áram halad keresztül, célszerű ha nem közvetlenül ezt használjuk fel, hanem egy elektroncsővel vagy egy ráccsal ellátott gáztöltésű kisütőcsővel megfelelően felerő-40 sítjük. Ez esetben legegyszerűbb, ha a fényforrást közvetlenül a kisütőcső anódáramkörébe, a fotocellát pedig a rácsáramkörébe kapcsoljuk oly módon, hogy a fotocella ellenállásának csökkenése esetén az anód- 45 áram is csökken. A legegyszerűbb kapcsolási módot az 1. ábra mutatja, melyben (R) előtétellenállási, (L) fényforrást és (F) fotocellát jelent. 50 Ennél tökéletesebb a második ábrán vázolt berendezés, mely az ismert Whealstone-féle kombináción alapszik. (Bl) és (B2) ohmikus ellenállások, (FI) és (F2) fotocellák, (L) fényforrás). Az 55 áram bekapcsolásának pillanatában a fotocellák ellenállása igen nagy, az áram útja tehát (R1LR2), tehát a lámpa kigyullad. A megvilágítás folytán azonban a fotocellák ellenállása csökken. Ha a készüléket 60 úgy méretezzük, hogy a fotocellák megvilágított állapotában (F1 = R2) és (F2 = Rl), akkor a hídban áram nem folyik, tehát a lámpa kialszik. Ezáltal azonban a fotocellák ellenállása visszanyeri eredeti 65 nagy értékét, az áram ismét (R1LR2) úton halad, vagyis a lámpa ismét kigyullad. Ez így periodikusan folytatódik tovább. A hatás fokozása céljából felhasználhatjuk bismuth-huzalok azon tulajdonságát, 70 hogy ellenállásuk mágneses térben megnövekszik. A kapcsolás módját a 3. ábra mutatja. (Bl, B2) bismuth tekercseket, (M) elektromágnest jelent, a többi jelzés mint a 2. ábrán). Az elektromágnes és a bis- 75 muth-tekercsek a készüléknek bizonyos tehetetlenséget kölcsönöznek, miáltal a váltakozások lassulnak. A fotocellára ható fényforráshoz tetszés szerinti számú lámpát kapcsolhatunk sorba 80