101042. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kénhidrogénnek gázokból tionáttartalmú oldatok segélyével való eltávolítására
— 2 -képződésére egyáltalában sor sem kerül. Ezt a rendkívül meglepő hatást rigy magyarázhatjuk, hogy az ilyen oldatokban mindenkor kimutatható mennyiség-5 ben jelenlevő kénessav sajátos kötésben, valószínűleg vastartalmú politióniátkomplexekhez vagy hasonlókhoz van kötve. Erre következtethetünk egyrészt abból, aojgy vastól mentes: f pcilitióniá'toid.atofc 10 egyedül kénhidrogénnel tudvalevőleg csak rendkívül rosszul reagálnák, másrészt abból, hogyr a fent megadott minőségű vastartalmú oldatok jóval sötétebb sárga színezést mutatnak, mint a vastól 15 mentes politiónáttartaimú oldatok. Ez az utóbbi körülmény éppen ilyen komplex ék jelenlétére utal. Az oldatok hatékonyságának optimumát akkor érjük el, lua a politiónáttarta-20 lom neirn kizárólag triítiónát alakjában van jelen, hanem részben vagy egészben magasabbrendű politiónátök alakjában. Kénessav elégséges mértékben való beadagolása által ez az állapot minden to-25 vábbi nélkül bekövetkezik. A kénessav adagolása oly nagymérvű lehet, hogy a mosófolyr adék a gáznak már kezd kénsavat leadni. Mint már említettük, az eljárás nincs 30 kötve ammóniáknak a gázban való jelenlétéhez. Ha azonban ammóniák jelen van, úgy azt a mosóoldatban jelenlevő különböző anyagok segélyével lekötjük és ammonszulfátra való feldolgozásra alkal-35 mas ammoniumsókká alakítjuk át. Az eljárás egyik gyakorlati foganatost • tási lehetőségét szemlélteti a rajzon ábrázolt telep. A mosóberendezés alsó (a) ós felső (b) 40 részre van elválasztva. A gáz (c)-nól az .alsó (a) részbe lép be ós itt kénhidrogén tartalmától szabadul meg, mire ((l)-nél a mosót kénhidrogéntől mentesein hagyja el. Az alsó (a) részből (e)-mél lefolyó mosó-45 folyadékot az (f) szivattyú (g)-nél a mosó felső (í) részébe vezeti, ahol a folyadékot kénessawal vagy ilyen savat tartalmazó Kázoikkal kezeljük, mely, illetve melyek (h)-nál lépnek be. A levegő a mosó felső 50 (b) részét (i)-nél hagyja el. A kénessavval kezelt mosó folyadék a (k) szifonon át folyik le és innen újból a mosó alsó (a) [részébe folyik. A mosóban képződő és gyakorlatilag tiszta alakban kiváló kén 55 kitermelésére való az (e) kifolyási hely és az (f) sízivattyii közé iktatott (!) szűrő, A mosófolyadéíknaík kénessavval való kezelését önként értetődően elkülönített mosóberendezésben is végezhetjük. A kénessavat a gázáramnak a mosóba való 60 belépése előtt magához a tisztítandó gázhoz adagolhatjuk. Ez azonban csak az esetben ajánlatos, ha ammoniálkmemtes gáz feldolgozásáról" van szó. Szulfátra ós kénre való feldolgozás cél- 65 jából a .mosófolyadék megfelelő részét a tulajdonképpeni tisztító mosó vagy mosók elé kapcsolt mosóban nyers gázzal való kezelés útján ammoniumtioszulfáttá és vasszulfiddá alakítjuk át, majd pedig a ki- 70 választett vasszulfidtól elkülönítjük. Ezen vasmentesítés a tulajdonképpeni mosási folyamattal nincs szoros kapcsolatban, hanem kizárólag arra való, hogy a folyadéknak az ammonszulfátra és kénre 75 való feldolgozás céljából a mosóberendezésből eltávolítandó .részletét erre a feldolgozásra előkészítsük. Ezt a vasimentefeítést természetesen más alkalmlas eszközök segélyével is végezhetjük. Ezután az 80 elkülönített folyadékrészietet ismert módon hevítés által aimimonszulfáttá ós kénné dolgozzuk fel. A kapott vasszulfidiszapot vagy kénes-savval vagy ilyen savait tartalmazó gázzal való kezelés által 85 külön berendezésben hozzuk oldatba és vezetjük ismét a mosó berendezésbe, vagy pedig a vasszulfidisízapot közvetlenül adjuk a tulajdonképpeni mosófolyadékhoz. Annak elkerülése céljából, hogy a tiszti- 90 tott gáz kénessavat vigyen magával, célszerű a gázt egy utómosóban a kénessavíól megszabadítani. Ez a legegyszerűbben olymódon történik, hogy a gázt az előmosóban kihasznált, vasszulfidtartalmú 95 mosó folyadékkal mossuk. A tulajdonképpeni mosási folyamat, amint már említettük, nincs ammóniáknak a gázban való jelenlétéhez kötve, Miután azonban a mosófolyadiék tiónátok- 10C ban fokozatosan szegényedik, ammóniaszegény vagy ammoniamentes gáz esetében a szulfáitképződéis következtében beálló tiónátveszteséget ammónia vagy más bázisok, mint pl. mész vagy magnézia 10 hozzáadagolásával kell pótolni. Az ezen célból külön pzükséges ammónia mennyisége természetesen jóval kevesebb, mint a pl. 2NHs:1H2S aránynak megfelelő, egyéb eljárások számára minimálisan megsza- 110 boitt mennyiség. S'Mbfí<l(ilmi igények: 1. Eljárás kénhidrogénnek gázokból tiónáttartalmú oldatok segélyével való
