100949. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ecetsavanhidrid előállítására ecetsavból

Megjelent 1930. évi szeptember hó 15-én. MAG TAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BIRÓSÍ8 SZABADALMI LEÍRÁS 100949. SZÁM. — IVh/1. OSZTÁLY. Eljárás ecetsavanhidrid előállítására ecetsavból. Dr. Berl Ernst mérnök, tanár Darinstadt. A bejelentés napja 1929. évi november hó 19-ike. Ausztriai elsőbbsége 1928. évi november hó 30-ika. Ecetsavanhidridnek ecetsavgőzök felhevítése révén való előállítására már több módot ajánlottak. Az egyik mód abban állott, hogy az 5 ecetsavgőzöket acetonképezésre alkalmas katalizátorok, pl. az alkáli- vagy földalkálifémek oxidjai vagy karbonátjai, cinkoxid, cink, kadmium, alumínium, vas vagy ólom fölött olyan alacsony hőmér.0 séken vezessék, amelyen acetonképződés még nem lép fel; a maximális hőmérsék 500° volt. Ezen eljárás kísérleti ellenőrzése azt igazolta, hogy nem jár iparilag használható eredménnyel. 5 Ajánlották már azt is, hogy katalizátorokat, mint pl. szenet, oeroxidot, timföldet, fémeket, stb. olyan, pl. 800° fölötti hőmérséken alkalmazzanak, amelynél már tetemes mérvű nem kívánatos bomlás lép 0 fel. Ezen eljárásnál anhidridképző katalizátorok gyanánt alkali- és földalkali-fémek kloridjait, bórsavat és borátokat ajánlottak. Ennek az eljárásnak is az a hátránya, hogy az ecetsavanhidrid terme-5 lési hányada aránylag rossz. Ajánlották végül azt is, hogy az eljárást vízlekötő anyagok, pl. az alkáliák vagy földalkáliák biszulfátjai, vagy pirosszulfátjai jelenlétében foganatosítsák; 0 ez az ajánlat sem bizonyult iparilag használhatónak. A jelen találmány azon a megfigyelésen alapul, hogy ha bizonyos katalizátorok fölött megfelelő, pl. 700° fölötti liőmérsé-5 ken ecetsavgőzt vezetünk, az ecetsavat átalakító erős hatások lépnek fel, melyek azonban a ketenképződés kívánt mérvét lényegesen túllépik, úgy hogy mindig többé-kevésbbé nagy mennyiségű értékte) len melléktermék, mint szénoxid, hidrogén, etilén stb. keletkezik. Ilyen katalizátorok gyanánt az ú. n. felületi katalizátorok, mint aszbeszt, horzsakő, mázatlan poroellán, stb. továbbá kolloidális kovasav, wolframsav, stb. jönnek tekintetbe. 45 Általában a kovasavtartalmú anyagok bizonyultak igen alkalmasnak. Kitűnt már most, hogy az ilyen kontaktusanyagokkal való munkánál az ecetsavmolekulának túlságba menő, nem kí- 50 vánatos elbomlását alkalmas adalékanyagok jelenléte révén gátolhatjuk meg. Ilyen anyagok gyanánt pl. fémek, mint ezüst, réz, stb. vagy fémvegyületek, pl. karbonátok, kloridok, oxidok, hidroxidok, 55 foszfátok, stb. jönnek tekintetbe. Ezek közül különösen azok váltak be jól, melyek, mint pl. a kloridok, karbonátok, stb., az eljárás közben többé-kevésbbé messzemenően képesek a megfelelő fémmé átala- 60 kulni. Lehet továbbá különbözőnemű fémeket és vegyületeket együttesen is alkalmazni. A találmány szerinti elegykatalizátorokat célszerűen azáltal állítjuk elő, hogy 65 felület-kontaktusanyagokat, mint pl. horzsakövet az ismert módszerek révén fémekkel vagy fémvegyületekkel töltünk meg, pl. az által, hogy fémvegyületeket, pl. rézkarbonátot vagy ezüsthidroxidot 70 választunk ki rajtuk, vagy pl. az által, hogy a felületkontaktusanyagot fémsóoldatokkal telítjük. De lehet ezeket az elegykontaktusanyagokat az alkatrészek egyszerű keverése révén is készíteni, pl. 75 az által, hogy sárga wolframsavat bázikus rézkarbonáttal és neutrális rézacetáttal jól összekeverünk. Az elegykontaktusokat vagy közvetlenül, vagy esetleg olyan előkezelés után alkalmazhatjuk, 80