100927. lajstromszámú szabadalom • Váltós bevéső ajtózár

Meg-jelent 193O. évi szeptember hó 193-én. MAGYAR KIRÁLYI jHjjjflL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100927. SZÁM, — YTII/d. OSZTÁLY. Váltós bevéső ajtózár. ,Vasárugyár Részvénytársaság Sopron", Sopron. A bejelentés napja 1930. évi március hó 3-ika. Ismeretesek már oly bevéső ajtózárak, melyeknek reteszéhez a kulccsal működtethető váltókar van erősítve, mellyel a retesz visszahúzása után, a kulcsnak odábbforga-5 tásával az ötlőt is visszahúzhatjuk. Ily váltós bevéső ajtózárakait rendszerint előszoba-ajtókon stb. alkalmaztak, melyeknek külső oldalán kilincs nincs, úgyhogy míg az ajtó belső oldaláról az ötlőt a kilincs 10 lenyomásával, ismert módon visszahúzhatjuk, addig az ajtó külső oldaláról az ötlőt csakis a zár kulcsával húzhatjuk vissza. Ezzel tudvalevőleg elérjük, hogy az egyr szerűen becsapott ajtó, visszahúzott zár-15 retesz mellett sem nyitható kivülrőli avatatlanok által, Természetes azonban, hogy e váltónak ilL váltóemelőnek a zárba való beépítése a zár vastagsági méretét lényegesein megnövelte. Éppen ezért az iilyfajta 20 váltás ajtózárakat csakis vaskosabb, erősebb ajtókra alkalmazhattuk, amelyeknél a vastagabb zárak beépítésére elegendő hely volt. Bár gyakran kívánatos Lett volna, hogy ilyfajta válitós bevéső ajtózára-25 kat, rendes erősségű szobaajtókra is alkalmazhassunk, mégis ezt éppen a zárak vastagsági mérete folytán eddig nem tehettük. A találmány szerinti váltás bevéső ajtóizár az eddigi ilyen célú záraktól éppen 30 abban tér el, hogy szerkezeti magassága a rendesnél nem nagyobb, miért is bármily közönséges ajtóra alkalmazható. Az eddigi bevéső ajtózáraknál a retesznek nyúlványa a reteszfejhez képest oldal-85

irányban volt eltolva, úgyhogy a reteszfej és retesznyúlvány között lépcsőszerű beugrás volt, mely beugrásban az akasztókat helyeztük el. A válitóemelőt a retesznyúlványnák másik oldalán kelliett elrendezni, 40 miért is a zárnak vastagsága a váltókar vastagságával megnövekedett. A találmány szerint a retesznyúlványt a reteszfejhez képest részarányosán, középen helyezzük el, olykép, hogy a retesizfej, mindkét oldalán egy-egy lépcsőszerű beugrás vezet a 45 relesznyúIváiiyhoz, mely beugrások egyikében az akasztót vagy akasztókat, a másik beugrásban pedig a váltóemelőt rendezrzük el. A rajzon a találmány szerinti válitós be* 50 véső ajtózárnak egyik példaképem kiviteli alakját láthatjuk, meliytől1

a gyakorlatban, lényegének ériintése nélküL', sokféleképen el i® térhetünk. Az 1. ábra a zár belső szerkezetét oldal- 55 nézetben, a 2. ábra nagyobb léptékű metszetét az 1. ábra A—B vonala sz«-in;t, a 3. ábra végül a zárretesznek távlati képét mutatja. 60 A zárnak ismert részei az (e) zárburto-Lat, a (g) ötlő, a (k) ötlőrugó, a (b) retesze fej, a (c) retesznyúlvány, az utóbbival kapcsolódó (j) akasztó, a retesznyúlványjnak (n) vezetőrése, utóbbihoz tartozó (i) 65 vezetőcsap, a retesznyúlványhoz (!) csap körül lengethetően erősített (f, d) egyenr lőtlen karú emelő, melynek fellső hosszabb (f) karja a (g) ötlővel;, alsó (d) rövidebb karja pedig a kulcsszakállial működik 70 együtt. A találmány szerint a (c) retesznyúlvány a (b) reteszfejhez képest nem féloldalasan, hanem középen vagy közel középen helyezkedik el olykép, hogy a retesznyúlványnak 75 mindkét oldala a reteszfejhez képest egy négy lépcsőszerű beugrást alkot és a retesznyútvány egyik oldalán a (j;

) .akasztót vagy akasztókat, a retesznyúlványnak másik oldalán pedig (f, d) váltóemelőt alkalmat- 80