100909. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kohókoksz előállítására
Meg-jelent 193O. évi szeptember hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEI RAS 100909. SZÁM. — il/a. OSZTÁLY. Eljárás kohókoksz előállítására. Dr. Lissner Antal tanár Brünn. A bejelentés napja 1929. évi október hó 24-ike. Csehszlovákiai elsőbbsége 1929. évi április hó 17-ike. A találmány szabványos hamutartalmú kohókoksznak kéntartalmú tüzelőanyagokból való előállítására, illetve kénnek ily tüzelőanyagokból való kitermelésére 5 alkalmas eljárására vonatkozik. Egész sora vált már ismeretessé az oly eljárásoknak, melyek célja a kénnek a kokszból való, lehető legmesszebbmenő eltávolítása és így a koksznak kohászati célokra való 10 hasznosítása volt, minthogy úgy a kéntartalmú, mint a hamuban dús koksz kohászati célokra használhatatlan. Ismeretessé váltak már oly eljárások is, melyek szerint a kén a tüzelőanyag elkokszo 15 sítása közben vagy után gázokkal vagy gőzökkel távolítható el. Ezek az eljárások is teljesen eredménytelenek maradtak az alábbi okokból. A redukáló gázok u. i„ mint pl. a hidrogén, egyrészt esak leg-20 alább 1000° C hőmérsékleten, másrészt pedig csak akkor hatnak, ha reakcióképes alakban vannak jelen. E gázok aktiválása eddigelé kielégítő mértékben nem sikerült. Minthogy a reakciógáz a tömör, 25 nagy kokszdarabokat csak felszinesen éri, ezért a gázalakú anyagok és a nagy kokszdarabok között, az egész keresztmetszeten át végbemenő, benső kölcsönhatás, mely a sikeres kéntelenítéshez szükséges, a nagy 30 üzem rendes körülményei között eddigelé nem -volt elérhető. Hasonlóképen finom kokszpornak gázokkal való kezelése is ha tástalan, mert kohászati célokra szilárd, kemény, darabos koksz szükséges. Ezen 35 kívül a kokszban rendkívül szilárdan ; megkötött orgános ként, erélyesen ható szerek is, csak igen magas hőmérsékleteken támadják meg. Az eddigi eljárásoknál, pl. túlihevített vízgőz alkalmazásánál 40 a tulajdonképeni kokszanyag egy része megsemmisült, minek folytán a messzemenő kéntelenítós mindig a hamutartalom igen nagy mértékű szaporításával járt. Nem is említjük azokat az ismeretes eljárásokat, melyeknél a kokszanyag egy 45 részét szándékosan semmisítik meg vagy égetik el. A hamutartalomnak ekként előidézett szaporítása, mint már jeleztük, azzal a következménnyel jár, hogy a kapott koksz kohászati célokra használhatat- 50 lanná válik. Sok eljárás végül azért hasznavehetetlen, mivel a kokszban lévő bázisos hamualkatrészek az illó ként szulfidok alakjában kötik le, melyek a kokszból gyakorlatilag el nem távolíthatók, sőt 55 összes kéntartalmát növelik. A találmány szerint az említett hátrá- • nyokat akként küszöböljük ki, hogy a tüzelőanyagot 1250° C fölötti hőmérsékleteken oly kénmentes, széntartalmú redu- 60 káló gázokkal hozunk össze, melyek ezen hőmérsékleteken disszociációs szenet választanak le. (Pld. CH4 esetén a következő séma szerint: CH4 — C-|-2H2 ) Ezen eljárásnál célszerűen oly tüzelőanyagokai 65 alkalmazunk, melyek nem vagy csak csekély fölöslegben tartalmaznak szabad bázisokat. Előnyös ha a redukáló gázok behatása előtt a kokszot vörös izzáson túlhevített vízgőzzel hozzuk össze. A redu- 70 káló gázok nedves állapotban alkalmazhatók és a tüzelőanyag kezelése közben csekély túlnyomás alatt állhatnak. A találmány szerinti eljárás révén, úgyanilyen módon kénhidrogént, illetve ként is lehet 75 kitermelni kéntartalmú tüzelőanyagokból. A találmány pl. a következő módon foganatosítható: A 10—14% nedvességű kéntartalmú szenet a szokásos módon ©1-kokszosítjuk és a kapott kokszot vörös 80
