100899. lajstromszámú szabadalom • Födémkő
Megjelent 1930. évi szeptember hó 1-é n . _ MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100899. SZÁM. — YlII/a. OSZTÁLY. Födémkő. Dr. Hornstein Emil gyárigazgató és Mikula Hans mérnök Wien. A bejelentés napja 1930. évi február hó 22-ike. A találmány tárgya födémkő, amely műkőanyaghói, különösen szegezhető könnyű kőanyagból áll és arra való, hogy két párhuzamos födémtartó közötti közt 5 áthidalja. A födémkövek gerendaszerű kiképzésüek és azoknak oldallapjaikból kiinduló üregeik vagy kivágásaik vannak. Ezen üregeknek vagy kivágásoknak az a céljuk, hogy ezen födémkövek súlyát a le-10 hető legkisebb mértékig csökkentsék; minthogy azonban másrészt szükséges, hogy a kövek, felfekvési helyeiknek aránylag nagy távolsága folytán, amely kb. a párhuzamos födémtartók közötti tá-15 volsággal egyenlő, igen tekintélyes statikai igénybevételeknek feleljenek meg, ezért ajánlatos, hogy az üregeket vagy kivágásokat, úgy alakítsuk ós rendezzük el, hogy a közöttük lévő anyagrészek rá-20 csostartószerű szerkezetet képezzenek, amely a kövek szükséges hordképességét biztosítja, még akkor is. ha az üregek vagy a kivágások igen nagy méretűek. A találmány szerinti kövekkel készített 25 födém egy részének két kiviteli alakját a mellékelt rajz függélyes metszetben ábrázolja. Az 1. ábra szerinti foganatosítási alaknál a födémszerkezet párhuzamosan egymás 80 mellett elhelyezett (a)-val jelölt I tartókból, amelyek példaképpen kb. 1100 mim távolságban vannak elrendezve és (b) kövekből áll, amelyek két ilyen (a) tartó közötti közt áthidalják és emellett szorosan 85 egymás mellé illeszkednek. Ezen kövek szélessége pl. 200 mm lehet ós azoknak hosszát az (a) tartók közötti köz szabja meg. A (b) köveket az (a) tartókra nem helyezzük közvetlenül; az (a) tartókat u. i. 40 (c) alakkövek borítják, amelyek a bemutatott foganatosítási alaknál mindegyik (a) tartónak alsó talpát és részben gerin-' cét is burkolják és amelyeknek lejtős (d) felfekvési felületeik vannak, amelyeken 45 a (b) kövek végfelületeikkel nyugszanak. Maguknak a (b) köveknek felső részén további (e) felfekvési felületek vannak, amelyekre az (f) közbenső lapokat helyezzük. amely utóbbinak két mező (b) kövei 50 között lévő közöket lefedik, amely mezőkben az (a) tartók foglalnak helyet és pedig akképen, hogy az (f) közbenső lapok az (a) tartókat nem érintik, amit az (e) felfekvési felületeknek megfelelő magas- 55 ságban való elrendezésével érhetünk el. A (b) kövek magassági helyzetének biztosítása céljából, a kövek végfelületeiknek vízszintes lépcsőzetével a (c) alakkövek (r) felfekvési felületén nyugszanak. 60 A (b) köveknek már most oldallapjaikból kinduló (g) üregeik vannak, amelyek vagy a kő egész szélességén keresztülmennek, vagy pedig fülkeszerű alakúak. Az üregek vagy kivágások közötti anyagosz- 65 lopok vagy anyaghidak rácsos-tartót képeznek és ennélfogva ajánlatos, hogy az utóbbit statikai szempontból úgy alakítsuk és méretezzük, hogy a legkisebb anyagszükséglet és a kő legkisebb súlya 70 mellett a szükséges hordképességet biztosítjuk. A bemutatott foganatosítási aiaüanál a kőnek felső (h) lapja és alsó (i) lapja van, amelyek a kő egész hosszában megszakítás 75 nélkül végigmennek ós amelyeket (k, 1, m)
