100868. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tüzelőanyagoknak nyomás alatti szárítására

— 2 — tett vízgőzzel a szárítási hőmérsékletre hevített víz használatánál pedig még nagyobb. nevezetesen 530 Kai. A jelen találmánnyal már most egyrészt 5 a víz mechanikai úton való eltávolításához szükséges hőszükségletet lényegesen csakkenthet/jiík és az eljárás másrészt módot ad arra is, hogy az elpárologtatással történő utószárítást ne kelljen külön eljárási 10 fokozatban, forró levegő igény bevételével végezni. A találmány értelmében a szárítás hőszükségletét lényegesen csökkentjük azáltal, hogy kettőnél több tartályt alkalma-15 zunk és ezeknek hőtartalmát sorozatosan közöljük egymással, illetve a battériává összekötött tartályok egyes egységeinek hőtartalmát a többi egységben fokozatosan használjuk ki. 20 Az eljárást a továbbiakban egy foganatosítási példa kapcsán ismertetjük. Abból az esetből indulunk ki, hogy az eljárás foganatosításához négy tartályt alkalmazunk. 25 Hőátvivó közegként pl. gőzt használunk. Az 1. sz. tartályt 200" C.-ra hevítjük. Miután az ezen tartályba töltött szén a szárítási hőmérsékletet teljes egészében felvette, az 1. sz, tartályt összekötjük a már 30 előzetesen pl. 115° C.-ra felhevített 2. sz. tartállyal. Hőkiegyenlítós után mindkét tartály hőfoka 165° C.-ra emelkedik, illetve csökken. A 165° C.-ra lehűlt 1. sz. tartályt a már előzetesen 70"-r a felheví-85 tett 3. sz, tartállyal kötjük össze, amikor is hőkiegyenlítós után a hőmérséklet mindkét tartályban 115° C. lesz. Végül az 1. sz. tartályt, melyben tehát 115° C. hőmérséklet uralkodik, a környezet hőmér-40 eékletén (pl. 10° C.-on) levő friss szénnel töltött 4. sz. tartállyal kötjük össze. Ezáltal az 1. sz. tartály maradék hőtartalmát a 4. sz, tartálynak adja le. Ezáltal, valamint a fölös kondenzvíznek a 4. sz. tartá-45 lyon való keresztülvezetésével utóbbi hőmérsékletét 70° C-ra emeljük. Az 1. ós 4. sz. tartályok összekötésénél utóbbin keresztül célszerűen vákuumot létesítünk. Ha a leírt kapcsolatokat elvégeztük, a 2. sz. 50 tartályba friss gőzt bocsátunk és ezáltal azt 165° C.-ról 200° C.-ra hevítjük. Az 1. sz. tartálynak friss szénnel való töltése után a játék újra kezdődik. Az ismert eljárásnál a gőznek az egyik 55 tartályból a másikba való átvezetésénél a két tartályban 120° C. hőmérséklet áll be. melyet 200° C.-ra kell emelni. Ezzel szemben a leírt eljárással a tartály hőmérsékletét csak 165° C.-ról kell 200° C.-ra fokozni. A hőmegtakarítás a baterriaegysé- 60 gek számának szaporításával még fokozható. A hőkihasználás további javítását érhetjük el még azáltal, hogy erre a célra kondenzvizct is felhasználjuk. Ebből a célból 65 a tartályok gőztereinek egymással való összekötése előtt a kondenzvizet abból a tartályból, amelyben a magasabb hőmérséklet uralkodik, a rákövetkező hőmérsékleti fokozatú tartályba vezetjük át. 70 Teljesen analóg módon foganatosítható a találmány szerinti eljárás abban az esetben is, ha hőátvivő közeg gyanánt vizet alkalmazunk, melyet beléje vezetett telített gőz útján hozunk a szükséges hő- 75 mérsékletre. Akár gőzt, akár vizet használunk hőátvivő közegként, a hőszükséglet az ismert eljárásokkal összehasonlítva igen jelentékenyen csökken, nevezetesen a je- 80 len példában az 1 kg. nedvesség eltávolításához szükséges hőmennyiség. gőzzel való szárítás esetén 183.2 Kai. vízzel való szárítás esetén 212.0 Kai. A hő gazdaságos kihasználását még to- 85 vább igen jelentékenyen fokozhatjuk azáltal, hogy minden hőátvivő közegtől eltekintünk és közvetlen tüzeléssel hevítünk. A tartály légterének betöltésére szükséges gőzt akár a szénben levő ned- 90 vességből, akár az egyes tartályokban visszamaradt vagy visszatartott kondenzvízből nyerhetjük. Szükség esetén azonban az ehhez szükséges vízmennyiséget a tartályba külön is beadagolhatjuk. A tekin- 95 tetbe jövő vízmennyiség igen csekély (a szén mennyiségének mindössze 5—10%-a). Ha pl. 100 kg. szénre 100 liter tartálylégteret számítunk, akkor ennek 15 at, nyomásit gőzzel való megtöltéséhez mindössze íoo 0.79 kg. gőzre van szükségünk. A szárítás minősége akkor sem szenved, ha a gőz előállításához a szén nedvességtartalmát használjuk fel. Viszont az ismert eljárásokkal szemben azt az előnyt nyerjük, 105 hogy külön kazánra nincs szükség és így a kazán víztartalmának felmegítéséhez, illetve a vízzel, mint hőátvivő közeggel dolgozó eljáráshoz képest a szárító tartályba töltött víz felmelegítéséhezi szűk- 110 séges hőmennyiséget teljesen megtakarítjuk. Ha a fenti példának megfelelően az eljárást négy tartályban foganatosítjuk és csak a legmelegebb tartályt melegítjük 115 közvetlen tüzeléssel, míg a battéria többi