100848. lajstromszámú szabadalom • Sodronyfonógép
Megjelent 1930. évi augusztus hó 142 -án . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100848. SZÁM. — XVI/d. OSZTÁLY. Sodronyfonógép. Haidekker Sándor Részvénytársaság Budapest. A bejelentés napja 1928. évi október hó 1-je. A 28.676. számú magyar szabadalom sodronyfonógépet ismertet, mely egyenes vagy hullámzott vetülékfonalakból és kétkét drótból összesodrott láncfonalakból 5 álló sodronyfonat előállítására szolgál Ezen gép működésének alapelve az, hogy a láncfonalak sodronyait párosával egyegy forgatható sodrófejen vezetjük át, melyek a rajtuk átvezetett két fonalai 10 egymástól távol tartják és egy meghatározott helyzetben a szádat képezik, a vetiiléknek a szádba való bedobása után pedig a láncfonalak sodronyait a vetülék mögött összesodorják. Jelen találmány 15 ezen sodronyfonógépen eszközlendő ujítá sokra vonatkozik, melyek folytán a gép lényegesen egyszerüsbül, meghajtására kisebb teljesítményű motor is elégséges, a kész fonat láncfonalainak egymástól 20 mért távolsága pedig kisebb lehet az eddiginél, vagyis a fonat sűrűbbre készíthető. Az eddig ismert ilyfajtájú gépeknél minden egyes sodrófej belsejében egy lapos rúd (nyelv) volt eltolhatóan ve-25 zetve, mely előretolt helyzetében a sodrat határolására szolgált, hátrahúzott helyzetében pedig a vetüléknek a szádba valq bevitelét tette lehetővé. Ismeretesek to vábbá oly sodronyfonógépek is, melyek-30 nél kifejezett sodrathatároló szerv nincs és a sodrat pontatlan határolását a drót vezetésére szolgáló szervek végzik. Ezen gépekkel azonban csak nagyon tökéletlen fonatok állíthatók elő. 35 Hogy a fentemlített nehézkes, sok helyet elfoglaló és üzemközben állandóan mozgásban tartandó sodrathatároló nyelv alkalmazását elkerüljük, a jelen találmány értelmében a sodrás határolására való éleket a vetülékfonalak bevetési 40 helye előtt, a sodrófejek hosszirányában eltolhatatlanul, oly módon rendezzük el, hogy a bevetési helyet szabadon hagyják. Ezen sodrathatároló élek a sodrófejtől abban a távolságban vannak elren- 45 dezve, melyben a sodrást befejezni, vagyis határolni akarjuk, a sodráshatároló éleket célszerűen a sodrófejek homlokfalára erősített rugalmas nyelveken képezzük ki. A találmány szerinti sodrathatárolót 50 azért nem kell mozgásban tartani, mert különleges alakjánál és elrendezésénél fogva a szádban a vetülék bevitelére szükséges helyet szabadon hagyja, a vetüléknek a bevetés helyétől a szád csúcsa felé 55 való elmozdításánál pedig a vetülékdrót elől rugalmasan kitér. Azáltal, hogy a sodrathatároló élt hordozó alkatrész csak egy a sodrófej homlokfelületére erősített lemezke alakjával bír, mely az eddig a 60 sodrófej belsejében vezetett laposvasalakú nyelvet helyettesíti, — a sodrófej az eddiginél lényegesen kisebb átmérővel ós gyengébb falvastagságokkal készülhet, ami a sodrófejek sűrűbb elrendezését ős 65 így sűrűbb láncfonalú sodronyfonat előállítását teszi lehetővé. Tudvalévő dolog továbbá, hogy a láncfonalakat képező drótok összesodrása azt eredményezi, hogy ezen drótok a sodró- 70 fejek mögött, vagyis a sodrófejbe való belépés előtt szintén összesodródnak. Hogy a már kész sodronyfonatnak és ezzel együtt a láncdrótoknak továbbítása azon idő alatt is lehetővé tétessék, amikor 75 azok a sodrófej mögött össze vannak sodorva, a sodronyfonógépeken többnyire bonyodalmas ós drága berendezést kellett
