100834. lajstromszámú szabadalom • Berendezés emlős állatok, különösen sertések elkábítására

Megjelent 1930. évi augusztus hó 142-án. MAGYAR KIRÁLYI jnSnK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100834. SZÁM. — Xl/f. OSZTÁLY. Berendezés emlős állatok, különösen sertések elkábítására. Kitt György mérnök és Jaisle György kereskedő München. A bejelentés napja 1929. évi augusztus hó 24-ike. Németországi elsőbbsége 1928. évi október hó 2-ika. A találmány berendezésre vonatkozik emlős állatok, különösen sertések elkábítására. Azt tapasztaltuk, hogy nagyon nehéz a levágásra kerülő állatokat alkalmas 5 helyzetbe hozni és ebben megtartani anélkül, hogy eközben az állatban a levágás előérzetét fel ne keltsük vagy anélkül, hogy az állatot kötelek, bilincsek, buktató szerkezetek segítségével tartsuk vagy 10 elbuktassuk. A találmány e hátrányt kiküszöböli és az állatok mindennemű kínzását megakadályozza. A berendezés hozzávezető csatornából, kosárból és csappantyúból áll. Az állatok elkábítása kü-15 lönböző módon, célszerűen elektromos úton történhet. A berendezés különleges szerkezete folytán az állat magától oly helyzetbe kerül, hogy fejének az elkábításhoz szükséges rögzített helyzetét, il-20 letve az állati testnek a kontaktushelyeken való biztos felfekvését és ezzel az állat azonnali elkábítását érjük el. A süvegben azonkívül különösen rugalmas kontaktushelyeket, pl. gördülő, tövises vagy 25 tűkontaktusokat akalmazunk, melyeknek az a célja, hogy a szőrök, serték stb. közé hatolva, a bőrrel biztos érintkezést létesítsenek. Elektromos elkábítás esetén a süveget a berendezés egyéb részeitől el 30 kell szigetelni, úgyhogy példaképpen a süveg pozitív, az állványzat pedig negatív töltést nyer, tehát bizonyos potenciál van jelen. Az áramkört az állat teste zárja. A mellékelt rajz a találmány szerinti 35 berendezés példaképpeni foganatosítási alakját tünteti fel, még pedig az 1. ábra a berendezés oldalnézetét zárt állapotban, a 2. ábra a berendezés oldalnézetét a ki-40 ürítés számára nyitott állapotban, a 3. ábra a bebocsátó csatorna nézetét az (a) nyíl irányában nézve, a' 4. ábra a 2. ábra IV—IV vonala szerint vett metszetet a berendezés szájrésze irányában nézve és az 45 5. ábra a 4. ábra alulnézetét. A berendezés (1) futó- vagy megrakópadja a (2) állványon, a talaj felett bizonyos magasságban van elrendezve. Az (1) padot oldalt a (3) oldallécek határolják, 50 úgyhogy mindig csak egy állat léphet a berendezésbe. Az (1) megrakópadhoz a ferdén lefelé haladó (4) csatorna csatlakozik, mely a pad négyszögletes alakjától felül zárt félköralakú csatornában kü- 55 lönbözik, amint azt a 3. ábra feltünteti. Ott, ahol az (1) pad a (4) csatornába megy Et) £IZ (5) fenéklejtőt alkalmazzuk, amiáltal itt különösen erős lejtésű hely keletkezik. A berendezés (6) fenekének meg- 60 hosszabbítása a kibillenthető (7) fenékbe megy át, melyet a (6) fenék egyenes folytatásában a (8, 9, 10) emelőszerkezet tart meg. A (10) emelőn a (11) zárókilincs van, mely a (12) fogasszegmensbe kapaszkodik 65 és ezt a helyzetet biztosítja. A billenő fenék felett a (13) kosár van elrendezve, melynek alakja az állat törzsének alakjához hasonló és amely mellső részén a süvegbe megy át. A borítás céljára célsze- 70 rűen léceket alkalmazunk, úgyhogy az elkábítóberendezésben levő állatot megfigyelhetjük. A 4. és 5. ábrákban szemléltetett (14) süveg lényegileg bádogfalakból áll, melyek az állat koponyájához illesz- 75 kednek és a (15) nyílást szabadon hagyják, mely nyílásba az állat orrát behelyezheti. A berendezés ferde helyzete azt eredményezi, hogy az állat, mihelyt a kábítóberendezés (6) fenekéhez érkezett, ma- 80