100815. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lecsapatott bikalciumfoszfát és szintétikus nitrátok egyidejű előállítására
.Megjelent 1930 . évi augusztus hó 16-án . íf AGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100815. SZÁM. — Xh. OSZTÁLY. Eljárás lecsapatott bikalciumfoszfát és szintétikus nitrátok egyidejű előállítására. Palazzo Francesco Carlo és Palazzo Fortunato vegyészek Firenze. A bejelentés napja 1929. évi julius hó 24-ike. Olaszországi elsőbbsége 1928. évi augusztus hó 1-je. A bikalciumfoszfát, melynek előállítását a körvetkezőkben ismertetjük, csupán az oldhatóság tekintetében hasonlít a „lecsapatott" foszfátokhoz, de az előállítás 5 módja tekintetében lényegesen tér el az ilyen termékek szokásos előállítási módjaitól. A találmány szerinti eljárás egyúttal különböző nitrátok szintéziséhez vezet és így ez utóbbiak előállítását a kalciuim-10 foszfát előállításával előnyösen egyesíti. Az eljárás elmélete a következő: A lecsapatott kalciumfoszfát ismert előállítási eljárásánál, mely tudvalevőleg csontlisztből vagy foszforitekből indul ki. 15 a foszt'or sa vanh i d rí d oldhatóvá tételére sósavat vagy kénsavat, a bikalciumfoszfát oknak a fosziforsavanhidridből való fokozatos kiesa,palására pedig mésztejet használnak. Ennek az eljárásnak azonban 20 gazdasáigi szempontból két nagy hátránya van. Az egyik az, hogy az eljárás, annak ellenére, hogy a trikalciumfoszJátnál kisebb mésztartalmú terméket szolgáltat, tetemes mennyiségű meszet igényel. Az 25 eljárás másik hátránya, hogy aránylag még több savat fogyaszt, mivel a feltáró savat nemcsak hogy nem nyerjük újból vissza, hanem ellenkezőleg, nagyobb mennyiségben kell ezeket a savakat alkal-30 mázni, mint amekkora a trikalciuimfoszfátnak megfelelne, figyelemmel a természetes foszfátokban nagyobb vagy kisebb mennyiségekben mindig jelenlévő mésztartalomra. 35 A találmány szerinti eljárásnál mindezek a hátrányok teljesen ki vannak küszöbölve, még pedig egyrészt azáltal, hogy sósav, illetve kénsav helyett salétromsavat használunk és másrészt azáltal, hogy a salétromsav útján elsősorban oldhatóvá tett ío foszforsavanhidrid lecsapatása a savoldat nak tetszőleges lúggal, pl. ammóniával kálilúggal történő közömbösítése közben történik. Ily módon elkerüljük az ismert eljárásokat jellemző mészpazarlást és 45 egyúttal nitrátokat kapunk, még pedig önmagáiban előnyös módon, miután a nitrátok előállításához részben az a mész is hozzájárul, mely a trikalciumf oszjfátnak bikalciumfoszfáttá való átalakulásánál 50 feleslegben marad vissza. A találmány szerinti eljárás elméleti alapját képező vegyi reakciók a következők: 1. Ca8 (P04 )2 + 6HN0s = 55 = 3Ca(N08 )2+2H3 P04 2. 3Ca(NO,)s + 2H, P04 +4Na0H = = 2 (Ca HP0á . a H2 0) + Ca (N03 )2 + 4 NaN03 . Ezekből következik, hogy: 1. A salétromsav, mely arra szolgált. 60 hogy a természetes foszfátok foszforsavanhidridjét oldatba vigye át, a bikalciumfoszfát lecsapatása után oldatban mairad, részben kalciumnitrát, részben alkali(ammonium, nátrium vagy kálium-) nit- 65 rát alakjában. 2. A bikalciumfoszfát lecsapatásához használt alkalilúg, mely quantitative alkaliinitráttá alakult át, szintén oldatban marad. 70 3. A trikalciumfoszifátnak lecsapatott bikalciumfoszifáttá való átalakulása egyáltalában nem jár a reakcióanyagok (sav, lúg) felhasználásával, amennyiben minden
