100743. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kohászati kemencék, különösen redukáló kamrák hevítésére és hozzávaló kemencék

bői áll (1. ábra), végein a szabad légbe­áramlás elől elzárt (2) és (3) nyílásokkal. A (2) nyílás a gázalakú redukciós termé­keket vezeti ki, míg a (3) nyílás a járatot 5 vagy a tapadékokat távolítja el a (4) csa­tornán át. A redukáló kamra hosszában feltöltött (5) anyagot a (2) nyíláson át adagoljuk a kamrába, például a vízszin­tes vagy megközelítőleg vízszintes (7) 10 összekötőcsőnek lejtős (6) csatornája és a (8) szállítócsavar, vagy más hasonló ké­szülék segélyével. Ez az adagoló berende­zés a vízköpenytől körülvett (9) tornyot p.árja át, mely a fémgőzöket kondenzálja 15 és ezeket a többi gázalakú redukciós ter­mékektől elválasztja. A redukáló kamra közepén át vezet, célszerűen ennek hossz­irányában, a (10) ürös tartó, melynek vé­geit a (11) és (12) pillérek hordják. Ezen 20 az ürös tartón állandóan víz áramlik ke­resztül a tartónak egyik végén elrende­zett (13) csövön át. A vizet a tartó másik végén elrendezett (14) kibocsátó cső ve­zeti a sűrítőtorony belsejébe. 25 A (10) ürős tarló tengelyéhez sugár­irányban egymástól bizonyos közökben el­helyezett csőtoldatok mindegyikén arány­lag szűk, belső (15) cső van (2. ábra); eze­ket a szabadon körülzáró és a csöveknek 30 végéig érő (16) és (17) csöveit vízköpeny módjára hűtik. A (17) cső a (15) csövet teljesen körülzárja. A (16) cső belseje a (16a) bebocsátó nyílás segélyével, a külső (17) cső belseje a (17a) kibocsátónyílás se-35 gélyével kapcsolódik a (10) ürös tartó bel­sejéhez. A víz a (10) öriis tartó belsejéből a nyilakkal jelzett irányban í'olvik a kon­centrikus (16) és (17) csövek közötti sza­bad tereken át. A (15) cső belsejét ekként 40 állandóan aránylag hűvösen tartjuk. A külső (17) csövet még a tetszőleges (19) tömítést tartalmazó (18) burkolat veszi körül. A csőtoldatok (15) belső csövei a reduk-45 ciós kamrába torkolnak s ezeken át ada­goljuk be az aránylag hideg folyékony szénhidrogént; ezért a csöven mindegyi­két belső végén külön (20) bevezetőcsőhöz kapcsoljuk. Ezeknek a bevezetőcsöveknek 50 mindegyike a (10) ürös tartó belsejének vízterén, az ürös tartó tengelyével párhu­zamosan, halad át. A (20) Tievezetőcsövek (1. ábra) a (10) ürös tartó bal végének zárófedelén hatolnak át; ezeknek a csö-55 veknek a redukáló kamrán kívül fekvő végein a (21) bevezető csövek vannak, melyek a szénhidrogénnek főtartályáhoa vezetnek. A szénhidrogéneknek vízzel hűtött be­vezető csőtoldatai előnyösen a függélyes 60 vonaltól eltérő szög alatt nyúlnak a redu­káló kamrába (5. ábra), úgyhogy kibo­csátó nyílásaikat a redukáló kamra for­dulatai alatt az érctömeg stb. állandóan befedi. 65 A (22) tolórúd (3. ábra) megakadályoz­zák azt, hogy a (15) csövek kibocsátó nyí­lásai koksz, elkormozás stb. révén eldu­guljanak; minden (22) tolórúd a vonat­kozó (15) cső közepén halad át. A tolóru- 70 dakat a (23) forgattyú időközönkint ide­odamozgatja a (20) bevezetőcsövek mind­egyikének hosszirányában elrendezett (24) rúd (4. ábra) segélyével, ha a (24) rudat külső (25) végénél fogva (1. ábra) ide-oda- 75 forgatjuk. A vízzel hűtött ürös tartót a redukáló kamra közvetlen kisugárzási hőjétől a (26) köpeny (5. ábra) és az ürös tartó kö­zött elrendezett hőszigetelő béléssel véd- 80 hetjük. A berendezés segélyével a folyékony bomlatban szénhidrogént hatásos érintke­zésbe hozzuk a redukciós hőmérsékletre hevített anyaggal. A hevített érccel vagy §5 hasonló anyaggal érintkezve, a hi­deg szénhidrogén felbomlik, status nas­cens állapotú szén keletkezése közben, mely az ércet stb. redukálja. A szénhidrogének megbontásánál ezen- 90 kívül az éghető gázoknak egész sorozata keletkezik, melyek a találmány szerint az ércek, oxidok stb. további hevítését és a redukciós hőmérséklet fenntartását vég­zik, miközben a redukáló kamrába, a bon- 95 tási zóna közvetlen közelébe annyi leve­gőt vezetünk be, hogy ez éppen az éghető gázok elégetését foganatosítsa anélkül, hogy a redukáló kamrában oxidáló lég­kört teremtsen. A berendezésnek az 1—5. 100 ábrában és a 7. ábrában feltüntetett foga­natosítási alakjánál ez a levegő a redu­káló kamra falán sugárirányban áthatoló (28) csöveken (1. ábra) jut be. Mivel fon­tos, hogy ezt a levegőt a felhevített érc- 105 tömegtől távoltartsuk, mindegyik (28) csőnek külső végén a (29) csapószelep (7. ábra) van. Minden szelep (30) csuklón függ és nyílásukat a (30) ütközők hatá­rolják. Ezek a szelepek saját súlyuk ha- no tása alatt működnek és mindaddig zárva maradnak, míg a redukáló kamra fordu­latai alatt a szelephez tartozó (28) cső oly állásba nem kerül, melyben kibocsátó nyí­lása a redukálandó anyagon átér. A cső- 115 nek ebben az állásában a cső szelepe önmű­ködően kinyílik, beengedi a levegőt és a szénhidrogén bebocsátó nyílásaival szem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom