100719. lajstromszámú szabadalom • Eljárás élsztő termelésére

Megjelent 1930 . évi augusztus hó 16-án . ' MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100719. SZÁM. — IV/b. OSZTÁLY. Eljárás élesztő termelésére. Aktiebolagret Básta cég Stockholm. A bejelentés napja 1929. évi október hó 25-ike. A találmány tárgya eljárás sütési és egyéb célokra alkalmas élesztő előállítá­sára fából létesített cukoroldatokból, első­sorban szulfithulladéklúgból. Tudjuk, hogy 5 a sajtolt élesztő kis, egysejtű élesztő­gombákból áll, melyek szaporodásukhoz többek között szénhidrátokat, legszíveseb­ben cukor alakjában igényelnek. A szul­fíthulladéklúg 1.5—2% elerjeszthető cuk-10 rot tartalmaz, de ezenkívül lignint, kénes­savat, stb. is, melyek az élesztőre károsan hatnak; ép ezért az eddigi kutatók az említett nyersanyagból nem tudtak hasz­nálható élesztőt készíteni. 15 A találmány révén az említett anyagok káros behatását meggátoljuk, úgyhogy teljesen egészséges élesztőt termelhetünk, mely a más nyersanyagokból készült saj­tolt élesztővel legalább is egyenrangú. 20 A találmány értelmében a szulfithulla­déklúgot először is — esetleges szellőzés közben — annyi ideig és akkora .mennyi­ségű bázikus anyaggal kezeljük, hogy szabad kénessavtartalma legfeljebb 0.05 25 súlyszázalék legyen. Ezt a levet vetjük már most alá az erjesztésnek, melyet erő­teljes szellőzés közben foganatosítunk. A következőkben egy kiviteli példát is­mertetünk : 30 A pl. a íőzőkazánokból kikerülő hulla­déklúghoz célszerűen még meleg állapo­tában előbb pl. mészkőport s azután me­szet adunk. A mésszel egyidejűleg vagy utána maró vagy szénsavas alkáliát, pl. S5 szódát is adagolhatunk. Ily módon a lúgot annyira közömbösítjük, hogy szabad ké­nessavtartalma legfeljebb 0.02—0.05 súly­százalék legyen. Ajánlatos emellett, hogy a lúgban oldott kötött kénessav mennyi­sége ne legyen több, mint 0.15—0.40 súly- 40 százalék. Igen fontos, hogy a lúg a közömbösítés után aránylag stabil legyen. A lúg ezen stabilitását legegyszerűbben a hidrogé­nion-koncentráció révén állapíthajuk meg; 45 a lúgnak a közömbösítés és vízzel való hígítás után lényegileg úgy kell visel­kednie, mint egy teljesen disszociált ol­datnak. Ennek megfelelően a gyakorlat­ban ajánlatosnak bizonyult a lúg hidro- 50 gén-ion-koncentrációját úgy beállítani, hogy az erjedő lúg hidrogén-ion-koncen­trációja a fokozatosan hozzátáplált friss lúg által Ph =4—6 értéken tartassák. A reakciók befejeztével a csapadékot 55 leülepítjük s a tiszta lúgot lecsapoljuk. Az indító-élesztőt közönséges cukorol­datba, pl. melaszoldatba oltjuk, mert ez az élesztőtenyésztésre alkalmasabb, mint a szulíitlúg. Az indító-élesztő mennyisége 60 nagyobb lehet, mint az alkalmazott er­jesztőkádba férő szulfitlúgnak megfelelő élesztőmennyiség. A szaporodás megin­dulta után a fentjelzett módon közömbö­sített szulfitlúgot az egyéb tápanyagokkal 65 együtt olyan adagokban, ill. olyan ütem­ben tápláljuk az erjesztőkádba, hogy ne jusson túl sok hulladéklúg egyszerre az élesztőhöz. Egyidejűleg nagy levegőmeny­nyiséget fúvatunk a kádba, mely az élesz- 70 tőre káros anyagok, mint szénsav, kénes­sav, stb. egy részét magával viszi. A friss közömbösített lúg táplálását úgy szabá­lyozzuk, hogy az élesztő a lúgban lévő cukrot feldolgozni tudja; a szellőzésnek 75 olyan erősnek kell lennie, hogy alig kelet­kezhessen alkohol. A szulíitlúg becsurgatása után bizonyos

Next

/
Oldalképek
Tartalom