100664. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémek kivonására ércekből
— 3 — Osztályozási szulíidos-oxidos anyagot, mely 0.65% rezet, 0.78°/0 kobaltot s emellett arzént, ként, vasat, sziliciumot stb. tartalmazott, négy órai gyors pörkölés után a 5 találmány szerint vízzel félnedves állapotba hoztuk és azután hat órán keresztül kénessav, levegő és víz hatásának vetettük alá. Ha az anyagot azután vízzel kilúgoztuk, a kimosott maradék már csak 10 0.18% rezet és 0.08% kobaltot tartalmazott. Vagyis a réz 62%-át és a kobalt 90%-át kivontuk. Ha ugyanezt az anyagot két órán át levegővel és klórral kezeltük, a réz 85%-a és a kobalt 99%-a alakult víz-15 ben oldható vegyületté. A találmány igen alkalmas tűzálló természetű fémek, pl. mangánszilikátércek, nikkel- és kobaltércek feldolgozására, továbbá olyan ércek feldolgozására, melyek 20 a korábbi eljárások folyamán tűzálló vegyületekké alakultak. Így pl. 30% mangánon kívül vasat, alumíniumot, sziliciumot stb. tartalmazó ércet öt órán át 500—700° között pörköltünk, lehűlés után vízzel fél-25 nedvessé tettünk s ezután 24 órán át kénessav, levegő és víz behatásának vetettünk alá. A gázok és az érc közötti reakció annyira heves, hogy a kezelés első időszakában az ércet hűteni kell, nehogy 30 a víz elpárologjon. Az ércet ezután vízzel kilúgozzuk, mikor is az eredeti mangántartalom 82%-a lúgozódik ki. A lúgzási maradékot újból két órán át pörköltük, azután 10 órán át a találmány szerinti 35 gázkezelésnek vetettük alá s megint lúgoztuk. Ilyen módon a mangántartalom 95%-át sikerült kivonni. A fenti példáknál az érceket annyi vízzel nedvesítettük meg, hogy a tömeg még -Í0 ne legyen észrevehetően tapadó; emellett a kezelés közben is adagoltunk vizet a félnedves állapot fentartására. Azt már említettük, hogy az összes felhasználandó víz mennyisége az érctől függ s kísérletileg 45 állapítandó meg. A fentemlített réz- és kobalttartalmú osztályozási anyag feldolgozásánál az összes vízmennyiség az érc súlyának kb. 20%-ával, a mangánérc feldolgozásánál ellenben az érc súlyának kb. 50 100%-ával volt egyenlő. A cinkérc kezeléséhez szükségelt vízmennyiség a kezelés időtartama szerint is változik. Rendszerint ajánlatos az ércet időszakosan vagy folytonosan keverni vagy átforgatni, hogy a 55 nedvesség jobban oszoljon el s a gáz könynyebben járja át az ércet. A találmány nem korlátozódik a fenti példákra. Lehetne pl. a félnedves ércet előbb az egyik gázzal, pl. kénessavval telíteni s azután egy másik gázzal, pl. levegő- 60 vei addig kezelni, amíg az első gáz el nem fogyott s azután ezt a ciklust egyszer vagy többször megismételni. A találmány igen alkalmas aranyércek klórozásáia klór, levegő és víz segélyével. 65 A találmány jól alkalmazható olyan esetekben is, amikor a gáz egy folyékony reagens hatásának gyorsítására vagy kiegészítésére szolgál. Így pl. némely ciánideijárásnál eddig az ércet elmentették az 70 oldatba s azután a reakció elősegítésére levegőt vezettek be. Ha a találmány értelmében csak annyi ciánidoldatot használunk, hogy az az ércet félnedvessé tegye, a levegőnek csali igen vékony oidathár- 75 tyákat kell telítenie úgy, hogy a reakció rendkívül meggyorsul. Minthogy a levegő csak alig oldódik a vízben, az előző eljárásoknál, amelyeknél túlsók folyadékot alkalmaztak, a túlságos nagy folyadék- 80 mennyiség és a folyadék és levegő közti aránylag kis érintkezési felület a reakciót lassúvá tettei A találmány szerinti eljárásnál a folyadék, levegő és érc közti érintkezési felületek sokszorta nagyobbak 85 s ennek folytán a hatások is tökéletesebbek. A találmány egyéb tekintetekben is módosítható. így pl. némely silány érc feldolgozását alacsony gőznyomásnál végez- 90 hetjük, gondoskodván arról, hogy az érc ekkor is félnedves állapotban legyen. A nedvesítésre szolgáló vízben reagenseket is oldhatunk. így pl. ércek klórozásánál nedvesítő folyadék gyanánt konyhasó- 95 oldatot használhatunk, gázalakú reagens gyanánt pedig kénessavat és levegőt. Gőzt is keverhetünk a gázokhoz, vagy oly célból, hogy a reakcióban részt vegyen, vagy a reakcióban felhasználódó víz pót' 100 lására. A találmány szerinti eljárás jellegzetessége, hogy az eddig ismert eljárásokhoz képest a reakciók tökéletesebben és gyorsan mennek végbe. Sok esetben a kezelés 105 időtartama lényegesen megrövidül, így pl. a fent ismertetett ciánid-eljárásnál. Megállapítottuk továbbá, hogy a találmány szerinti eljárásnál lezajló reakciók egyidejű fénybehatás révén még tovább gyor- 110 sítbatók. Ennek megfelelően a kezelés időtartama még tovább csökkenthető, ha az ércre a kezelés közben napfényt, vagy más uliraibolya-sugárzást hagyunk hatni. Ez igen lényeges előny, mert az eljárás ilyen 115 módosítása révén a reakciók még jobban gyorsíthatók.
