100640. lajstromszámú szabadalom • Fojtótekercs főkép egyenáramú hálózati anódpótló készülékekhez

Megjelent 1930. évi augusztus hó 111-én. MAGYAR KIRÁLYI JOSn SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100640. SZÁM. Vlf/j. OSZTÁLY. Fojtótekercs főkép egyenáramú hálózati anódpótló készülékekhez. Kont Attila László rádiótechnikus Budapest. A bejelentés napja 1929. évi szeptember hó 26 ika. Ismeretes, hogy rádióvevőkészülékeknél újabban az anódáramforrást az erősáramú hálózatból vett árammal kívánják pótolni. Váltóáramú hálózatoknál ez 5 különösebb nehézséget nem okoz, mivel módunkban van a hálózati feszültséget íinnyira felfokozni (transzformálni), hogy elegendő feszültség álljon rendelkezésre, még akkor is, ha az áramingadozások ki-10 szűréséhez felhasznált fojtótekercsekben fellépő jelentékeny feszültségesést leszámítjuk. Egyenáram esetén azonban, különösen 110 voltos hálózati feszültség esetén, a vi-15 szonyok sokkal nehezebbek. A vevőkészülék legalább 90 voltos feszültséget igényel és a lámpáknak a hálózatból való fűtése is felemészt néhány voltot, miért is a fojtótekercs feszültségesése számára eleíO gendő feszültséggel nem rendelkezünk. Ismeretes, hogy a fojtótekercs szűrőhatása (önindukciója) az átfolyó áram erősségének a függvénye, oly értelemben, hogy növekedő áramerősséggel a fojtó-25 tekercsnek önindukciója csökken. Ez a magyarázata annak, hogy két-háromlámpás vevőkészülékkel kapcsolatban az egyenáramú anódpótlók még elég jól működnek, ellenben, ha az anódpótló-30 kat négy-ötlámpás készülékekhez kívánjuk alkalmazni, melyek között a nagy teljesítményű végerősítőcső is szerepel, úgy az anódpótló már csak tökéletlenül szűr és a készülék búgó hangot ad. E hát-55 rányon olyképp lehetne segíteni, ha a nagyobb terhelés számára nagyobb önindukcióval vagyis nagyobb menetszámmal bíró fojtótekercset alkalmazunk. A nagyobb menetszám viszont nagyobb 10 ohmikus ellenállást jeleit, ami ismét a fojtótekercs mentén bekövetkező feszültségesést növelné. A nagyobb feszültségesést nagyobb keresztmetszetű tekercselőhuzalnak alkalmazása által kerülhetnők el; mindezekből világos, hogy kis feszült- 45 ségeséssel bíró, nagy teljesítményű fojtótekercset csakis olykép nyerhetünk, ha azt aránylag vastag huzalból és igen nagy menetszámmal készítjük. E két együttes szempont azonban a fojtó- 50 tekercsnek méreteit, súlyát és árát oly lényegesen megnöveli, hogy ily fojtótekercsek gyakorlatilag tekintetbe nem jöhetnek. A bejelentés tárgya oly fojtótekercs, 55 mely a fentemlített hátrányokat kiküszöböli és melynek kis ohmikus ellenállás mellett igen nagy az önindukciója, úgyhogy a szokásos szűrőkörökbe építve a hálózati egyenáramnak szűrését igen kis 60 feszültségesés mellett igen tökéletesen végzi, amellett pedig nagy önindukciója folytán még kisebb kapacitású kondenzátoroknak alkalmazását is lehetővé teszi. A találmány szerinti fojtótekercs lénye- 65 gében két tekercsből áll, melyek a fojtótekercseknél szokásos vasmagon ülnek. Az egyik tekercs lehetőleg nagy menetszámmal bír és igen csekély keresztmetszetű drótból (0.1—0.2 mm.) készülhet. A 70 másik tekercs aránylag vastagabb drótból (0.4—0.5 mm.) és lényegesen kisebb menetszámmal készülhet. Egy normális fojtótekercset alapul véve, a találmány szerint a tekercselési térnek kb. kéthar- 75 mad részét a vékony, kiskeresztmetszetű dróttal tekercseljük és a tekercselési térnek kb. csak egyharmad részét tekercseljük a vastagabb, nagyobb keresztmetszetű dróttal. Az említett kétharmad, és 80