100627. lajstromszámú szabadalom • Eljárás orgános savak előállítására erjesztés útján

Megjelent 1930. évi augusztus hó 111-én. MAGYAR KIRÁLYI jfflHBft SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100627. SZÁM. — IVh/1. OSZTÁLY. Eljárás orgános savak előállítására erjesztés útján. Société Anonyme (les Distilleries (les Deux-Sévres Melle (Franciaország'). A bejelentés napja 1929. évi julius hó 17-ike. Belgiumi elsőbbsége 1928. évi julius hó 27-ike. Tudjuk, hogy vannak olyan mikroorganizmusok, melyek képesek bizonyos cukrokat megbontani, tejsavnak és ecetsavnak igen változó arányokban való képző-5 dése mellett. Mindezideig azonban ezek az ismert organizmusok nem találtak előnyös alkalmazásra, mivel egyrészt híg közegben (literenkint 20—30 g cukor) működnek, másrészt pedig az erjedés hosszú LO időt (legalább két hetet) vesz igénybe. Mi olyan baktériumfajtát találtunk, — melyet „lacto-bacillus acidophilus B"-nek neveztünk el —, mely cukordús leveket, (pl. literenkint 100—120 g cukor) két vagy 15 három nap alatt igen magas tejsav- és ecetsav-termelési hányad mellett elerjeszt. Ez a baktérium a tej természetes flórájában található fel és kitenyésztése a szo-20 kásos bakteriológiai módszerek szerint történik olyan kultúra-talajon, mely 10% cukrot tartalmaz. A kultúra-csövekből vett próbákat természetesen cukortartalmú lében (melász, répáié stb.) próbál-25 juk ki 38° hőmérséklet és 25—30 g pro liter tejsavfok mellett mindaddig, míg azt nem találjuk, hogy a baktériumfaj efféle közegben gyorsan fejlődik. A „lacto-bacillus acidophilus" általában 80 (osztott vagy osztatlan) fonálalakú, de alakja változik aszerint, hogy milyen idős és milyen közegben működik. Erélyesen elerjeszti a glükózt, a szakkharózt, a pentózokat, a maltózt s a laktózt, miközben 85 a cukroknak gázfejlődés nélkül végbemenő megbontása közben tejsavat és ecetsavat termel. Legkedvezőbb fejlődési hőmérséklete 38° Cels., 45°-ot kibír, de 50°nál elpusztul. Ezért nem sorozható az igazi termofilek közé, mint amilyenek a 40 B-Delbrücki és más effélék, melyek normálisan csak 55°-on és ennél magasabb hőmérsékleten képesek működni. A „lacto-bacillus acidophilus"-nak némely morfologikai tulajdonságai hason- 45 lók a B-bulgaricuséhoz, melytől azonban lényegesen különbözik abban, hogy (azzal ellentétben) a szakkharózt erélyesen megtámadja. Másrészt a „lacto-bacillus acidophilus 50 B" azért nem téveszthető össze a „lactobacillus pentoaceticus" fajtájú organizmusokkal, mert normálisan 38—40°-os hőmérsékleteken működik, míg a „lactobacillus pentoacetikus" fermentumainak 55 legkedvezőbb hőmérséklete 30° körül van. A következő példák mutatják, hogy mennyire egyszerű a „lacto-bacillus acidophilus" ipari alkalmazása. Első példa: Szakkharóz erjesztése. 60 Az (A) erjesztőkádat 10 hektoliter olyan melásszal vagy répalével töltjük meg, mely literenkint 30 g cukrot tartalmaz; azután sterilizáljuk, 38° Cels.-ra hűtjük le s ekkor tiszta „acidophilus-B" kultúrá- 65 val beoltjuk (azaz e kultúrát hozzákeverjük). Két vagy három nap múlva az erjedt cefre savfoka literenkint 25 g és úgyszólván az egész cukor elerjedt. Az erjedt cefrét ekkor a 400 hektoliter űrtartalmú nyi- 70 tott (B) kádba öntjük s ebbe azután a (C) kádból cukortartalmú levet bocsátunk, melynek cukortartalma például literenkint 100 g, a (D) tartány hói pedig mésztejet folyatunk hozzá akként, hogy a (B) 75 kádban literenkint 20 g savfokot és 8—10 g szabad cukrot tartsunk fenn.