100617. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék mélyvésésű fonográffilmek készítésére, másolására és lejátszására
Megjelent 1930. évi augusztus hó 1-én. . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG '^OAVtiS SZABADALMI LEIRAS 100617. SZÁM. — IX/d. OSZTÁLY. Eljárás és készülék mélyvésésű fonográffilmek készítésére, másolására és lejátszására., Huguenard Jenő Sándor mérnök Paris. A bejelentés napja 1930. évi január hó 13-ika. Hangok visszaadására tudvalevőleg hengerek és tárcsák valók, melyeken a barázdamélység a rajtuk feljegyzett hang szerint változik. A mély vésés eredetileg az 5 Edison által alkalmazott eljárás, amit bizonyos tárcsákon, így pl. az ú. n. Saphirtárcsákon hosszú időn át használtak. Az Edison-féle eljárással azonban már majdnem teljesen felhagytak és napjainkban 10 a feljegyzett hangokat már nem a barázdamélység, hanem a bevésett barázda széleinek változtatására használjuk fel. Javaslatba hozták másrészt azt is, hogy a tárcsákat, melyeknek lejátszási ideje tudva-15 levőleg igen korlátolt és a gyakorlatban sohasem teszi ki 4 percnél hosszabb időt, a lejátszási idő meghosszabbítása céljából a mozgófényképeknek megfelelően filmszalagokkal helyettesítsük. A filmbe ba-20 rázdákat vésünk, miknek szélei, épp úgy mint a tárcsáknál, hullámosak. Eddigelé a filmnek, hengernek vagy tárcsának vésésére általában finom tűből álló, hegyes szerszámot használnak. 25 Jelen találmány szalagalakú fonogrammok készítésére, másolására és lejátszására való eljárás és készülék több irányú tökéletesítésére vonatkozik. E tökéletesítések valamennyije azon alapszik, hogy a vésés 30 a barázda mélysége irányában történik, hogy továbbá a vésés létrehozására, a másolásra és a lejátszásra használt szerszámoknak éles, illetve tompa élük van, inqlyek a filmszalag felületével párhuzamosak 35 és annak mozgásirányára merőlegesen állanak. A szerszámok éle a barázdamélységhez viszonyítva igen széles, amennyiben 2—3 mm-t tesz ki. A szerszám szélességét annál nagyobbra választjuk, minél fokozottabb a hangerősség. A filmnek és a szer- 40 számnak viszonylagos mozgása a film felületére merőleges. A találmány további jellemzője abban áll, hogy olyan szerszámokat használunk, melyeknek önrezgési periódusa ultraszonor, vagyis másodpercenként mintegy 20.000 periódus, miáltal a szerszámok rezgései a filmnek hangtani tulajdonságait sem vésések elkészítésekor, sem pedig a lejátszás alkalmával nem befolyásolják. Ennélfogva a zavaró, másod- 50 tagos zörejeket, melyek a szerszámnak a foiiogrammon, a filmen vagy tárcsán való súrlódása következtében keletkeznek, kiküszöböljük. Minthogy az ilyi'ajta szerszámok szükségképpen tekintélyes súlyúak, 55 azokat a találmány szerint helytállóan erősítjük meg, míg a filmet magát felületéire merőleges irányban mozgatjuk. A találmány számos előnyt nyújt azon előnyökön kívül, melyek a fonográífilmekiiél egyéb- 60 ként is megvannak, nevezetesen, hogy lejátszási idejük igen nagy lehet, ami lényegesen fokozható azáltal, hogy a filmen egymással párhuzamos több hangbarázdát készíthetünk, sőt ily barázdákat a film 65 mindkét oldalán létesíthetünk. A szerszámnak és evvel együtt a hangbarázda fenekének szélessége lényegesen nagyobb hangerősséget igényel, mint akkor, ha a hangbarázda készítésére tűalakú 70 szerszámot használunk. Hegyes tű használata mellett ugyanis a tűhegy a barázdaifeneket csak pontban érinti; úgyhogy bizonyos mérvű nyomás esetén a fonogramm igen gyorsan kopik. A találmány szerinti 75 készüléknél a leádószerszám és a filmszalag közötti érintkezés lényegesen nagyobb és így sokkal nagyobb nyomást is alkal-