100565. lajstromszámú szabadalom • Vasalás ingaajtókra
Megjelent 1 !>:><). évi jvi lius hó 15-én. M AGY A11 KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100565. szám. — VlII/d. osztály. Vasalás ingaajtókra. Tkálcsecz János lakatossegéd Budapest. A bejelentés napja 1928. évi szeptember hó 19-ike. Mindkét értelemben nyíló és rúgó hatására záróállásukba, önműködően visszatérő, ú. n. ingaajtókhoz ismeretes már az olyan vasalás, amelyben csak egy csavar-5 rúgó van akként elrendezve, hogy az ajtót, bármelyik értelmű nyitása után, záróállásába viszi vissza. A találmány az ilyen vasalásoknak ama fajtájára vonat kőzik, amelyben az ajtó forgástengelyé-10 ben elrendezett csavarrúgónak két vége a csavarrúgó tengelye körül egymáshoz képest elforgatható két elemhez, pl. orsóhoz és ezzel koncentrikus hüvelyhez van kötve s ennek az elempárnak egyik 15 eleme, az ajtó egyik értelmű nyitásakor, másik eleme pedig az ajtó másik értelmű nyitásakor jut az ajtóval együttforgó kapcsolatba, míg az ajtóval nem kapcso lódó elemnek elforgását helytállóan aa 20 ajtótokra szerelt ütköző mindenkor megakadályozza, minek folytán a csavarrúgó, az ajtó nyitásának értelme szerint, vagy az egyik, vagy a másik végének elcsava rása következtében feszül meg. 25 A találmány értelmében, a rúgó ten gelye körül egymáshoz képest elforgat ható és a rúgó egyik-egyik végével kapcsolt elemek mindegyike egy-egy bütyök révén kapcsolódik az ajtóval, ill. az aj-80 tóra helytállóan szerelt ütközővel, valamint az ajtótokra helytállóan szerelt ütközővel is. A kapcsoló elemeknek ilyen kiképzése és elrendezése folytán az egész szerkezet egyszerűbbé és az igénybevéte-35 lekkel szemben ellentállóbbá válik, kevesebb munkával és költséggel készíthető el és kis helyre tömörül össze úgy, hogy egészében az ajtóba ereszthető. A találmány továbá az ajtótokra szerelt forgáscsapok és azok ágyainak szere 40 lésére is kiterjed. A találmánynak kiviteli példáját a mellékelt rajz tünteti fel. Az 1. ábra a vasalásnak a rúgót tartalmazó részét hosszmetszetben, részben nézetben 45 szemlélteti, a 2. ábra ugyanannak felülnézete, a 3. és 5. ábra a rúgó felső végével kap^ csolatos hüvelynek oldal-, ill. felülnézete, a 50 4. és 6. ábra a rúgón belül elhelyezett orsó hatszögletes fejére húzott hüvelynek oldal-, ill. felülnézete. A 7. és 8. ábrán a vasalásnak a felső forgáscsapot tartó, az ajtótokra erősítendő 55 része alul-, ill. oldalnézetben látható, végül a 9. és 10. ábrán az ajtó alsó forgáscsapját és ennek ágyát tartó vasalásrészek kétféle nézetben és részben metszetben 60 láthatók. A vasalásnak az 1. és 2. ábra feltüntette részét olyan helyen eresztjük az (A; ajtó felső végébe, hogy a (10) csavarrugó tengelyében elrendezett (11) orsó az ajtó 65 forgástengelyébe essék. Tudvalévő, hogy az ingaajtók forgástengelyének nem az ajtó egyik függőleges szélén, hanem ettől bizonyos távolságra kell lennie és hogy az ajtónak a forgástengelye közelébe eső, 70 függőleges szélét, jobb zárás végett, úgy szokták ívelten kiképezni, hogy az ívnek görbületi középontja a forgástengelybe esik. A (11) orsó négyszögletes, alsó (11a) 75 végére húzott (12) hüvely (12a) furatába a (10) rúgó alsó végét illesztjük. A (11) orsó felül, hatszögletű (11b) fejben vég-
