100456. lajstromszámú szabadalom • Surlódási hajtás kötelek, láncok és hasonló húzószervekhez
Megjelent 1930 . évi jii lins hó 1 -én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI RIRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100456. SZÁM. — Ve/l. OSZTÁLY. Súrlódási hajtás kötelek, láncok és hasonló húzószervekhez. Ohnesorge Ottó mérnök szabadalmi ügyvivő Bochum. A bejelentés napja 1929. évi február hó 25-ike. Ugy szállító-, mint hajtóműtelepeknél gyakran szükség van arra, hogy azon súrlódási kapcsolatot, melyet a hajtókorongnak a kötél, lánc vagy hasonló húzószerv által 5 a korong többnyire fél, azonban esetleg háromnegyed kerületére kiterjedő körülnyalábolása által kapunk, még tovább fokozzuk. Ha ezen célra a korong teljes vagy pedig még ezt is meghaladó körül-10 burkolását kívánjuk alkalmazni, a húzószervet a hajtókorong vagy a dob körül csavarmenet alakjában kell vezetni. Fordító hajtóműveknél, azaz oly hajtóműveknél, melyek szabályos váltakozásban 15 mindkét lörgásértelemben azonos mozgásokat végeznek, az előbb jelzett gondolatot akként valósíthatjuk meg, hogy a húzószervet a dob köpenyébe beesztergált csavar alakú hornyokban mindenkor ide-20 oda vándoroltatjuk, Ezen berendezés ily alakban azonos értelemben megmaradó forgással működő hajtóművek számára nem használható, azonban fordító hajtóművek számára is, amilyenek pl. a bányaművek-25 ben alkalmazott aknaszállítások, két elvi hátránnyal rendelkeznek: Mindenekelőtt a kötél a korongot csak félig körülhurkoló szállítóművekkel (úgynevezett Köpe-szállításokkal) ellentétben a középhelyzet körül 30 állandó ingamozgásokat végez, melyek nem kívánatos oldalirányú kimozgásokkal járnak, hasonlóan ahhoz, ami az ismert dobszállításoknál történik, melyeknél a kötél mindenkor feltekercseltetik. Ehhez járul1 85 még, hogy a hajtókorong forgásértelmének szabályos váltakozása dacára a kötél különböző rugalmas nyúlásai következtében, melyek a különböző terheléseknek megfelelően adódnak, idővel a kötél hurok j 4-nak egyoldalú járása áll be. Megkísérelték ugyan már az ilyen, a hajtókorong teljes, kerületét vagy ennél is többet körülhurkoló húzószervvel dolgozó, súrlódási hajtóművek megvalósítását oly módon, hogy a húzószervet a hajtókorong 45 sima köpenyére egy vagy több menetben tekercselték fel. A kötélhurok, mely ezáltal hajlamosságot nyer középhelyzetéből oldalt való elcsúszásra, itt tehát a stationer állapot fenntartása céljából mindenkor 50 mesterségesen szorítandó ismét vissza. Ez . azáltal történik, hogy a dob kerületét teknőalakú profillal képezik ki, úgyhogy a mindinkább meredekebbé váló oldalsó határfalakon felkúszó kötélhurok mindig 55 visszacsúszik, Ezen úgynevezett súrlódási dobok» tekintetében azon belső ellentmondás állapítható meg, hogy a súrlódási kapcsolat a kötél tovavitele céljából érintőleges érte- 60 lemben veendő igénybe, azonban az egyszeres vagy többszörös kötélhurok állandó oldalirányú elcsúsztatására megszakítandó. Természetesen a mindenkor nagyobb sugárra felfutó húzószerv különböző sebes- 65 sége a kisebb sugáron történő lefutáshoz . képest a korongon végbemenő érintőleges értelmű csúszás által egyenlítendő ki. Ezáltal a fokozott körülhurkolás által elért nagyobb mérvű kötélmenesztőképesség 70 részben ismét elvész, ezenkívül pedig a húzószerv is a harántirányú félreszorítás folytán nagy igénybevételeket szenved. E mellett különösen zavaró az a körülmény is, hogy az egyes meneteknek szorosan kell 75 egymáshoz feküdniök. A kötélnek a dobra kifejtett fajlagos felfekvési nyomását csökkentő ágyazás egy kötélhoronyban semmi esetre sem alkalmazható, amivel elesik annak lehetősége is, hogy ezen hornyot egyéb- 80
