100393. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diszubsztituált tetrazolok előállítására
A savamidból kiindulva: Ri i co ÍLNH Ri acilezés COAc R,N + NH3 . NHS R, Ri I C — NH . NH, II N Az így ellőállott hidrazidinek nitrozálószerekkel, mint pl. salétromossavval való további kezelés útján, magábanvéve ismeretes módon tetrazolokká alakíthatók át, a következő 5 egyenlet szerint: Rx Rx I + HNOg I C — NH . NHS C = N. >N .3. Ra N A kiindulási anyagul szolgáló monoszubsztituált savaimid - aiiolészterekiiek nem szükséges tiszta elkülönített alakban 10 rendelkezésre állniok, sőt inkább alkalmazhatjuk őket abban az alakban, amelyben pl. oximészterek átcsoportosulásánál vagy monoszubsztituált savamidok észterifikálásánál a reakcióelegyben előállnak. 15 Mint a. monoszubsztituált savamidok enolészterei, úgy a hicLrazidinok is érzékenyek és nehezen kezelhetők és ezért ajánlatos ezek elkülönítéséről is lemon, dani és a cserebomlást az oximokból vagy 20 oximészterekböl vagy pedig a monoszubszitituált savanidokból vagy ezek észtereiből kiindulólag egyfolytában, az 1., ill. 2. és 3. egyenletek szerint végredraj. tani. 25 Az előállítandó tet.razoiok számára kiindulási anyag gyanánt tekintetbe jövő monoszubsztituált savamid-enolész,terek előállítása a fentiek szerint úgy oximokból vagy azok észtereiből, mint mono-30 szubszítituált savamidokből, mint pl. s-Leucinlaktamból történik. Az eljárás kivitele oximészterek alkalmazásánál pl. úgy történik, hogy az észtert alkalmas orgános oldószerben pl. 35 benzolban feloldjuk vagy szuszpendáljuk és szobahőmérsékleten a hidrazinnak vagy hidrazinsónak, pl. az acetátnak alkalmas oldószerben, pl. alkoholban való oldatát adjuk hozzá, azután az elegyet az át-40 csoportosulásra alkalmas hőmérsékletre hozzuk és ezen a hőmérsékleten tartjuk addig, míg az intramolekuláris átalakulás — pl. alkalmas hűtőanyagok alkalmazása közben — tökéletesen végbe nem ment. 45 Az eközben betartandó hőmérsékletek eseitről-esetre az alkalmazott észter természetétől függnek. Eljárhatunk úgy is, hogv az oximészter oldatát adagoljuk a R„ — N — N^ hidrazin vagy hidrazinsó oldatába vagy szuszpenziójába, amelyet az, átcsoporto- 5( sulás és az ezt követő hidrazidinképződés számára optimális bőmérékleiten tartunk. A hidrazidint tartalmazó oldathoz ezután a nitrozálószert, pl. nátriumnitritet és ásványi savat adjuk hozzá, esetleg hű- 55 íés közbon, és a képződött tetrazolt alkalmas módon, pl. úgy választjuk le az oldatból, hogy az elegyhez a fenolftaleinalkáliás reakció féllépéséig alkáliát adunk, bepároljuk és a maradékot kloro- 60 form-ban vesszük fel. Eljárhatunk iigy is, hogy az oximokat pl. foszforpentakloriddal vagy máseffélé^ vei eszterifikáljuk és egyidejűleg átcsoportosítjuk és a reakcióelegyet- a fentis- 65 mertetett módon hidrazinnal és salétromsavval kezeljük. Monoszubsztituált savamidok alkalmazásánál ezeket acilezőszerek, mint pl. savhalogenidek, ú. m. benzol- vagy toluol- 70 szulfoklorid hatásának vetjük alá, bázikus anyagok, előnyösen piridin, valamint közömbös oldószerek, mint pl. kloroform jelenlétében, azután a,z így előállott reakcióelegyre hidrazint, vagy hidrazinsót, 75 pl. hidrazinacetátot hagyunk behatni. Az, új eljárás a tetrazolok előállítására szabad nitrogénhidrogénsav útján eddig ismeretes eljárásokkal szemben többek közit azzal az előnnyel jár, hogy a nehe- 80 zen kezelhető, mérgező hatása és robbanékonysága miatt veszedelmes nitrogénhidrogénsav alkalmazását mellőzi. Az imidkloridokból kiinduló isimert eljárásokkal szemben pedig az az előnye, hogy általa 85 a különösen az alifás és hidroaromás sorozatban nehezen, hozzíáférhető és ezenkívül még csekély állandóságú szubsztituált imidkloridok elkerülhetők.
