100364. lajstromszámú szabadalom • Szobakályha
Megjelent. 1930 . évi juliws h ó 1-én . -MA6TAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100364. SZÁM. — H/h. OSZTÁLY. Szobakályha. Bohn Mihály téglagyáros Békéscsaba. A bejelentés napja 1929. évi április hó 18-ika. A találmány oly szobakályhára vonatkozik, melynek töltőaknája az elégés gázait elvezető csatornák közé központosán úgy van beépítve, hogy az ezen esatorná-5 kon átáramló gázok a töltőaknát közvetlenül fűtik. A találmány abban áll, hogy a töltőakna a kürtőhöz csatlakozó csőcsonkkal csakis a töltőakna alsó végével közlekedő csatornák közvetítésével van 10 összekötve. A találmány a hasonló rendszerű ismert szobakályhákhoz képest, melyeknél a töltőakna felső adagoló nyílása a kürtőhuzat hatásának közvetlenül volt kitéve, azt 15 az előnyt nyújtja, hogy a töltőaknában levő tüzelőanyag előhevítése közben esetleg szabaddá váló gázok a kürtőbe csakis az elégési téren át juthatnak, tehát hasznosítatlanul el nem távozhatnak; ezáltal 20 az új szobakályha különösen kisebb értékű szénfajták eltüzelésére válik kiválóan alkalmassá. További fontos előny, hogy a találmány szerinti szerkezet kiküszöbölj azt a veszélyt, hogy a tüzelőanyagnak a 25 töltőaknába való utántöltésekor a töltőaknából gázok a fűtendő helyiségbe jussanak, mert a találmány szerinti töltőaknában a huzat mindenkor kényszerűen lefelé irányul. 30 A találmány további részleteit és előnyeit a rajzon feltüntetett foganatosítási példa kapcsán fogjuk elmagyarázni. Az 1. ábra az új szobakályha függőleges hosszmetszete, a 35 2. és 3. ábra pedig az 1. ábra 2—2, illetve 3—3 vonala szerint vett keresztmetszet, melynek szélső részeit helyszűke miatt részben elhagytuk. A kályha alsó része a rajzon ábrázolt 40 foganatosítási példa esetében központos (a) csőből, (d) köpenyből és az ezen két rész közötti (f) töltésből áll. Az (f) töltés homok, kovaföld vagy más, a hőt tároló anyag lehet, ami által elérjük, hogy egyrészt a kályha, ámbár vasból van, a hőt 45 sokáig, pl. egész éjszakán át, meglehetős egyenletesen tartja és hogy másrészt a vaskályhák intenzív fűtésénél egyébként fellépő szag elmarad. Az (a) cső magasságának körülbelül fe- 50 lén (p) rostély van, mely a felső, a szokásos szeleppel ellátott, jól zárható (b) kályhaajtón át kivehető. A rostélyt felül (k2) fedővel elzárható (k) töltőaknán át szénnel táplálhatjuk és ekkor a kályha, mint 55 töltőkályha használható, ha pedig a (p) rostélyt eltávolítjuk, akkor a kályha fatüzelésre alkalmas, amikoris a tüzelést a (b) ajtón át végezzük és az elégési levegő az ugyancsak jól elzárható és a szokásos 60 szeleppel ellátott alsó (c) ajtón át áramlik az (a) csőbe. A (k) töltőakna a központosán az elégés gázait elvezető (h) csatornák közé iigy van beépítve, hogy az ezen (h) csatornákban 65 áramló elégési gázok a (k) töltőaknát kívülről közvetlenül fűtik. A (h) csatornák előnyösen körszektorkeresztmetszetű csövek (3. ábra), melyek úgy vannak egymásmellé sorakoztatva, hogy (hl) külső felü- 70 létük keresztmetszetben körvonalon fekszik, míg (h2) oldalfelületük célszerűen sugárirányú. A (h) csatornák felül és alul (1. ábra) pl. öntöttvasból való (gl), illetve (g2) fejrészekbe vannak behelyezve, me- 75 Lyeknek a csatornák keresztmetszetéhez igazodó (g3), illetve (g4) nyílásuk van. A (k) töltőakna alsó vége az alsó (gl) fejrészbe torkollik, melynek belső, a töltőaknánál jóval szélesebb tere lángteret al- 80
